Megnéztem a Finn csoda? című dokumentumfilmet, amelyet a magyarországi Partizán csoport készített nemrég, hogy felvillantson egy másik utat is, ahogy egy ország oktatásügyét szervezni lehet. A kiindulópont az anyaországban hónapok óta zajló pedagógusi tiltakozások, pedagógusi követelések és a magyar kormány ezekhez való hozzáállása. Természetesen nagyon más kép rajzolódik ki arról, hogy milyen az észak-európai demokratikus országban a tanárok, az iskolák és a közoktatás helyzete, társadalmi megítélése, és arról, hogy miként kezelik az esetleges felmerülő problémákat. Ez is megérne egy misét, de Romániában dolgozó pedagógusként érzékenyebben érintett néhány más aspektus a filmből.
Az egyik például az, hogy Finnországban 18 éves korig kötelező iskolába járni, és az oktatás egész időszak alatt ingyenes. Ami azt jelenti, hogy minden eszközt, füzetet, könyvet, írószert, művészeti eszközöket és a napi egészséges, változatos étkeztetést az önkormányzatok állnak, amelyek az iskolák fenntartói. Magyarán, a szülőnek semmibe és valóban semmibe nem kerül gyermeke iskoláztatása, a gyermekek pedig ugyanazokkal az eszközöket, felszereléseket használják, mint a többi, egyiknek sincs szebb vízfestékje vagy jobb filctolla, mint a másiknak.
A másik, hogy nincs értelme rangsorolni az iskolákat, mert a cél és a valóság is az, hogy minden iskola, a vidéki és a főváros központjában lévő is, egyformán jó, esztétikus és felszerelt – mert nem szlogen, hanem komolyan vett alapelv, hogy minden gyermeknek biztosítani kell a minőségi oktatás lehetőségét. Nincs elit iskola, mert a kis ország nem engedheti meg, hogy egy szűk réteg magas minőségű képzést kapjon, miközben sokan lemaradnak, kimaradnak az oktatásból. Az a cél, hogy minden gyermek, képességeitől, származásától, anyagi és társadalmi helyzetétől függetlenül kapja meg azt a fejlesztést, képzést, amelynek birtokában megtalálja majd a maga helyét a munkaerőpiacon. 
Jóval több tanulságos és irigylésre méltó dolgot mutat meg a film, amit Önök is megtalálnak a YouTube videómegosztón. Talán a lényeg az, hogy mindent átitat az alapelv, ami nem más, mint egyenlőség a lehetőségekben, és ez náluk meg is valósul. Erre lenne nagy szükség itthon is, de hol állunk mi ettől?