Miközben a tanulók felszálltak az iskolabuszra, az utca végén, tőlük nem messze állt két öreg. Beszélgettek. Arról, hogy bezzeg régen. Meg hogy az ő idejükben. És természetesen a mai fiatalokról. Hogy nem olyanok, mint amilyenek ők voltak fiatalon. De ezt nem tárgyilagosan jelentették ki, mert ebben benne volt az is, hogy ők jobbak, gyorsabbak, ügyesebbek, erősebbek, okosabbak, szorgosabbak voltak a mai fiataloknál. És szerényebbek. Őket nem kellett hordozni iskolába. Ha kellett, a szomszéd faluba is átgyalogoltak. Télen is! Térdig érő hóban is. Sárban is. Még hogy iskolabusz! Ki hallott akkor olyanról?! A gyermekeket nem kellett hordozni, mentek maguktól. Kölykök voltak, önállók. Nem kellett segítség (nem is volt). A megfelelő körülmények sem kellettek, úgy is megtanultak mindent. Olyan talpraesett gyermekek voltak, hogy maguktól megtanultak úszni, akár víz nélkül is. Sízni sílécek nélkül. 

És a lányok dagasztottak, sütöttek, főztek, a fiúk faragtak, szereltek, építettek. Szabadidejükben új dolgokkal foglalkoztak. Rádiót hallgattak, tévét néztek, moziba jártak, motoroztak, bakelitről hallgatták a zenét. Más szabású ruhákban jártak, másképp vágatták a hajukat. A lányok hölgyhöz nem illő módon viselkedtek, fütyörésztek, dohányoztak, mint a fiúk. Nem úgy beszéltek, mint a szüleik és nagyszüleik, újabbnál újabb kifejezéseket használtak, és állandóan jöttek-mentek. Új játékokat játszottak, kártyáztak, sakkoztak. „Országunkban mindenfelé egyre jobban terjed a sakkjáték divatja, különösen a fiatalok körében: sorra alakulnak a klubok, ahol ezt a gyenge erkölcsűeknek való játékot űzik naphosszat, ahelyett, hogy hasznosabb, értelmesebb tevékenységekre áldoznák a szabadidejüket. Az ifjúságnak a szabadban lenne a helye, valódi sportokat űzve, nem pedig képzeletbeli gladiátorként viaskodni egymással egy asztalnál” – írták az újságban (ez a pár sor szabadon fordított idézet a Scientific American hasábjain megjelent szövegből). 
És mit csináltak akkor az öregek, amíg nézték ezeket az erős, gyors, okos, önálló, ügyes és szorgos fiatalokat? Arról beszélgettek, hogy bezzeg régen, az ő idejükben…