Felgyorsult világunkban megszámlálhatatlan dolgot igyekszünk belesűríteni a napjainkba: én például még a reggeli kávé előtt igyekszem elintézni egy sor feladatot, hogy tíz perc pihenést megengedhessek magamnak kávézás címén. A reggeli rutinunk hosszú és fárasztó, bele kell férnie az iskolába indulásnak, az állatok etetésének, a munkahelyi gyűlésnek, és utána kezdődhet a nap, a maga kihívásaival, legtöbbször váratlan fordulataival. Mert hiába készítek pontos táblázatot a sürgős és fontos teendők listájával, nagyon sok esetben borul az egész, teljesen más feladatokkal kell szembenéznem, mint amit elképzeltem reggel, és bizonyára ezzel nem csak én vagyok így. Az azonnali problémamegoldás, a B-, C- és akár D-terveknek ott kell lenniük a tarsolyunkban, hogy venni tudjuk az akadályokat, amelyek elénk kerülnek. De bármennyire is felkészülünk, az élet úgyis tartogat meglepetéseket, amelyekkel nem tudunk mit kezdeni: például egy vasárnap hajnali, meglehetősen kioktató üzenet, amiben ráadásul olyasvalamiért kérnek számon, amit el sem követtünk, vagy ismeretlen okokból néznek át rajtunk (korábban kedves) ismerősök. 
A nehezebben döcögő napokon még inkább keresem azokat az örömforrásokat, amelyek visszaállíthatják az egyensúlyt, legyen az egy kiadós séta, a kertben való munka vagy egy jó könyv. Ilyenkor rendezni kell a gondolatokat, mérlegelni, valóban olyan fontos-e az a személy, aki megbántott, kell-e ezzel foglalkoznunk, vagy simán túlléphetünk rajta, saját nyugalmunk érdekében.
Az elvárások amúgy is hatalmasak, mindenhol meg kell felelni, a legjobb formánkat hozni: leadni, megtervezni, megfőzni, kifizetni időben, és ha mégsem sikerül, akkor elnézést kérni és még többet teljesíteni. A mókuskerékben mindenki benne van, kisiskolás kortól kezdődően, egyre rövidebb idő alatt mind többet kell megtenni, de a végső célt vélhetően senki sem látja. Karrier, pénz, sikerek? Vagy netalán boldog elégedettség, egyszer valamikor? A jutalom egy olyan nap lesz, amikor nem kell elintézni semmit, csak nézni a felhők játékát és tanulni a nyugalom művészetét, amennyi ideig csak jólesik?