Idővel sok szó jelentése változik, akárcsak a címkék meg a politikai célpontok. Ez mindig is így volt. Például a korábbi évtizedekben még a rock- és metalzenészeket gyanúsították meg azzal, hogy sátánista üzeneteket közvetítenek. Az egyik ilyen eset az Egyesült Államokban, a nyolcvanas években történt, amikor képesek voltak meghurcolni a Judas Priest együttes tagjait olyan képtelen váddal, hogy a lemezüket visszafelé játszva az ördög üzenete hallható. A brit muzsikusok alig akarták elhinni, hogy a huszadik században bíróság foglalkozik ekkora blődséggel. Vagy ott volt a kilencvenes években Corrado Balducci vatikáni szakértő Sátánizmus és rockzene című könyve, amely a rock and rolltól a heavy metalig mindenben talált valami démoni üzenetet. Jókat mosolyogtam a kötet olvasásakor, középiskolásként, pedig a szerző célja a fiatalok rockzenétől való elijesztése volt. Nem sikerült, legalábbis engem nem.

Az utóbbi időben viszont feltűnt nekem, hogy újabban már a liberálisokat meg az úgynevezett háttérhatalmat nevezik sátánistának. Korábban is hallottam ezt különféle összeesküvés-elméleteket taglaló videókban, bennük röhejesen háborgó doktordrábikjánosokkal és hasonszőrűekkel (akik naponta „elmondják az Igazságot”, amit a média „elhallgat”), no de egy ideje már a magyar jobboldali fősodor hangadói is szájukra, illetve tollukra vették e jelzőt. Bizonyára sokat gondolkodhattak egyes tanácsadók, hogyan lehetne még durvítani az ellenfelekre aggatott negatív címkéken, az emberek ingerküszöbét ugyanis sikerült eléggé magasra emelni az elmúlt években. Így vették kölcsön kormánypártiak a szélsőjobbos konteósok szótárából a gyűlölt elitre használt ’sátánista’ szót. Külön érdekes, hogy szó szerint ugyanezt a jelzőt aggatják a liberálisokra meg a Nyugatra egyes amerikai prédikátorok, illetve román és orosz ortodox fundamentalisták. (Összenő, ami összetartozik?)

Értem én, hogy az embereknek nem elég, ha jó a kormányzás, hanem arra még mozgósító erejű történeteket is kell építeni (cirkusz kell a kenyér mellé, ugye), de nem hagy nyugodni a naiv kérdés: mégis, nem lehetne, hogy csak tegyék a dolgukat, és a kommunikációban ne süllyedjenek mélyebbre? Persze tudom erre a cinikus választ. És a primitív uszításuk olyan ördögien hatásos, hogy felmerült bennem: valójában ki is a sátánista?