Iskolai helyzetekből álló gyűjteményt hoztam Önöknek, mindeniket az idei tanévből eltelt hat hét alatt hallottam, láttam, tapasztaltam.
Az egyik egy tanítóról szól, aki fekete pont helyett károgó varjúfejeket ragaszt be a gyermekek füzetébe, megrovás gyanánt. Tíz varjú négyest ér, és hiába a hazai oktatási törvény korszerű előírása, mely szerint az elemi osztályokban a gyermekek számára jól érthető, a számoknál mindenképp többet mondó minősítéseket kell használni, ő és még sokan mások rendíthetetlenül a jegyekkel stresszelik a gyermeket, adnak mínusz tízest is, nehogy már valaki teljesen elégedettnek érezze magát.
Egy másik tanító néni a hiperaktív figyelemzavarral élő kisgyereknek rendszeresen a fejéhez vágja, hogy „fiam, ha így folytatod, börtönben végzed”. Ő ezt a hozzáállást véli pedagógiailag eredményesnek e gyermek nevelésében, pedig ennél már a jó pár száz évvel ezelőtt, nem sokkal a középkor után tevékenykedő nagy cseh pedagógus, Komensky, alias Comenius is tudott volna ajánlani barátságosabb módszert.
Érdekes elképzelése van néhány tanárnak a kocsmáról, illetve a mozdulatok és a tanulás közötti összefüggésről. Sakkban tartják a tanítványaikat, hogy nehogy a könyökük tartósan érintse az asztal lapját, vagy nehogy már a zsebbe vándoroljon a kéz, mert nem vagyunk a kocsmában. Ugyanis ott könyökölnek és dugják zsebre a kezüket az emberek. És az rossz, a kocsma is rossz hely, az iskola viszont jó hely, ugyebár. Többek között attól jó, hogy nem csinálhat az ember kislánya és kisfia azt, ami jólesik, mert szabályok vannak, kérem, értelmes, szakszerű szabályok. Egyébként is tiszta hülyék azok a finnek, ahol az osztályokban babzsákok, fotelek, hinták vannak, ahol szabadon helyet foglalhat és helyet változtathat bármelyik gyermek az óra közben is akár, sőt bokszzsákok, mászórudak is éktelenkednek a termekben. Ugyan már, ekkora lazaságban, szabadságban hogy is lehet tanulni? Tanulni csak szenvedve lehet, biztos csak humbug az egész finn eredményesség, csak a balos-Soros-liberális sajtó akarja lenyomni a torkunkon, hogy tartósan hátrányban érezzük magunkat.
Kussolj már! – hallom messziről egy másik pedagógus hangos csendesítését, és itt telt be nálam a pohár. Figyelem: jelen írás a valóságról szól, és nagy nyomokban iróniát tartalmaz.