Minket még úgy neveltek, hogy az időseket tisztelni kell, ez alapvetés, és kész. Igen ám, de ez a tisztelet néha nagyon nehéz. Állok a sorban a pénztárnál, valaki biztosan a nyakamba liheg, vagy épp a kosarával készül felöklelni. Többnyire idős asszonyok „művelik” ezt a stratégiát, próbálom is megérteni őket, hiszen ők a végtelen és gyakran eredménytelen sorbanállások időszakában szocializálódtak. Sajnos, a pandémiás korlátozások már nem tudták felülírni a bevésődést, én viszont ki nem állhatom. Udvariasan szoktam jelezni, hogy kérnék egy kicsit nagyobb távolságot, ám megértő viszonyulással még egyszer sem találkoztam, inkább a sértődés, a gyerekes „jólvanna” a reakció, vagy épp úgy tesz a néni, mintha nem is hallaná, amit mondtam.
A következő élmény még friss, ezúttal a helyszín a piac, a helyzet ugyanaz: sorban állunk néhányan a zöldségesstand előtt. Idős néni – esküszöm, pont úgy, mint egy gyermek, aki tudja, hogy butaságot csinál, ezért úgy tesz, mintha se nem látna, se nem hallana – lopakodik közöttünk, közben „sunyiban” elvesz egy tasakot, úgy tesz, mintha a kínálatot szemrevételezné, de hogy, hogy nem, pillanatok alatt begyűjti, ami kell, s már nyújtaná az árusnak, hogy mérje meg. Nagyon siettem, ezért csendben megjegyeztem: én következnék, és most sajnos nem tudom magam elé engedni, mert dolgom van. A reakció megint a semmi, viszont az árus látta, hogy mi az ábra, és megkérte, hogy várjon a sorára. Erre az idős asszony sértődötten lecsapta a paradicsomait, és duzzogva továbbállt.
Ha épp nyugi van, gyakran csak mosolygok ezeken a helyzeteken. Bár a mosolyom akkor is inkább fanyar, mert olyan kellemetlen látni az édesanyám korú embereket ennyire nem felnőtt módon viselkedni. Máskor dühös leszek, hogy miért nem beszélnek, miért nem szólnak, hogy sietnek, betegek, nem tudnak sokáig álldogálni, vagy bármi. Mennyivel emberibb lenne, hiszen a legpörgősebb napján sem olyan érzéketlen senki, hogy ha szépen kérik, ne tudna várni még pár percet.  
A tisztelet a másik iránt nagyon kényes dolog. Már túl vagyunk azon, hogy alanyi jogon jár csak azért, mert valaki hamarabb született vagy magasabbra kapaszkodott a létrán. Ahhoz ma már több kell. Kommunikáció például és kölcsönösség.