Egyetlen dolgot szeretek jobban az utazásnál, mégpedig a hazatérést. A nyár közeledtével egyre több alkalom adódik kirándulásra, kocsikázásra vagy a barátok, rokonok meglátogatására. 
Nemrég együtt ünnepeltük a barátnőm esküvőjét Szilágy megyében. Leírhatatlan az érzés, amely tetőtől talpig átjárt az előkészületek, az utazás, majd a távolban töltött hétvége alatt. Mégis, akkor éreztem igazán bizsergető örömöt, amikor hazatértem. Az orrom azonnal köszöntötte a lakásunk ismerős illatát, a tekintetem megpihent a kedves színeken, tárgyakon, rámosolyogtam a növényeimre. Melegség vett körül. Távol voltam, világot láttam, új dolgokat tapasztaltam, de az otthonosság érzését nem pótolhatja semmi. Az otthon az a hely, ahová elbújhatok. Nem lát senki, ekkor kicsit elüldögélek magammal, csendbe burkolódzva. Nézhetek ki bárhogy, zokoghatok, énekelhetek, ehetek bármit, viselkedhetek bárhogy…
Egyébként, nagyon érdekes, hogy amikor először lépünk be valakinek az otthonába, rögtön érezhető, hogy milyen az, aki ott lakik, milyen általános hangulat uralkodik a lakásban. Számomra egy tér nem tud otthonos lenni növények nélkül. Akkor érzem magam igazán komfortosan, ha lehetőleg minél több növény vesz körül. Nem volt ez mindig így. A virágok iránti szeretetem lényegében akkor kezdődött, amikor elsőéves egyetemistaként három másik lánnyal együtt bezsúfolódtunk egy apró kollégiumi szobába. Nem az zavart, hogy szűkösen vagyunk, hanem az, hogy minden annyira rideg volt. Próbáltam otthonossá tenni a kis kuckómat, többek között növényekkel vérteztem fel magam. Az akkor vásárolt kaktusz, életem első növénye, köszöni szépen, jól van, a jelenlegi lakásunk ablakpárkányán napfürdőzik. Az otthonról eszembe jut a kompromisszum is. Soha nem éltem még egyedül, és ha már két ember él egy háztartásban, ott jó, ha a felek nyitottak az egyezkedésre. A kompromisszum mindig segített felfedezni, hogy kinek meddig vannak a határai, mi fér bele a közös életbe, meddig tart a személyes tér, s mikor van szükség egyedüllétre, vagy épp együttlétre. 
Különös dolog az otthon. Szeretek elutazni, de szeretek hazatérni is, mert nemcsak az szép, ami messze van, hanem az otthon is, ami minden csavargásom után meghittséggel vár vissza.