Az iskoláskorú fiatalokat nem könnyű megszólítani, bevonni, lekötni. Véleményem szerint korunk egyik legnagyobb hiányossága, hogy nem tudunk velük kommunikálni. Beletuszkoljuk ezt abba a skatulyába, hogy más kor szülöttjei, színes-szagos ingerek érik őket, s a többi. Mégis sokan igyekeznek szólni hozzájuk valamilyen módon. Ki így, ki úgy…
Van egy fesztivál, melyet néhány éve szerveznek meg, de szépszámú középiskolást vonz. Kíváncsiságból szerettünk volna belesni erre a rendezvényre, egy koncertre, de nem volt táblákkal vagy nyilakkal jelölve, hogy merre kell tartanunk, illetve az sem, hogy hol tudunk jegyet vásárolni. Elindultunk hát a színpadi reflektorok fényei és az üdvrivalgás hangja felé, mint utóbb kiderült, rossz útvonalon. Ugyanis a jegyárusok kedvesen mosolyogtak ránk, mi pedig épp ezért azt gondoltuk, a belsőbb terekben is lesz lehetőségünk belépőt váltani. Így haladtunk befelé, mire a semmiből elénk ugrott egy „kétajtós szekrény”, azt kiabálva (elnézést a kifejezésért, de pontosan kell idéznem): „Ti hülyének néztek?” A társaságunk tagjai higgadtan álltak, de nekem egy pillanat alatt elgurult a gyógyszerem, és alig sikerült visszafognom magam, hogy ne szálljak heves vitába vele.
Mert feldühített a hangnem, a feltételezés, a hozzáállás. Nem „belógni” akartunk vagy bárkit átverni, egyszerűen csak tájékozatlanok voltunk, és azt gondoltuk, lesz még jegyáruspont, ahol kiválthatjuk a belépéshez kötelező karszalagot. A barátaim azzal csitítottak, hogy valószínűleg az őr azt hitte, mi is középiskolás korú résztvevők vagyunk a fesztiválon. Ettől persze még idegesebb lettem. Egy középiskolással szemben sem szabadna ilyen hangnemet megengedniük maguknak. Mérgelődünk, hogy nem tudjuk bevonni a fiatalokat, majd lekezeljük őket?
A biztonsági őrök munkájának a verbális és nonverbális kommunikáció egyaránt fontos része. Egy fesztiválon sok olyan helyzet kialakulhat, mely csak hideg fejjel kezelhető, ezért meg kell tanulniuk megőrizni nyugalmukat. Az, hogy az őr ránk rontott, nem egyedi eset, többször is volt részem hasonlóban. Én mindenkihez igyekszem normálisan közeledni, de vannak helyzetek, amikor ez nem elég, ami rendkívül kiábrándító. Lehetnénk egymással türelmesek, tisztelettudók, ami kevesebb erőfeszítés, és nagyban befolyásolja azt, hogyan értékelünk egy szituációt a későbbiekben.