Faluról kapod a krumplit, hagymát, paradicsomot, retket, paprikát. Az almát, málnát, barackot. Nagymama, édesanya elteszi a paradicsomlevet, zakuszkát, lekvárt. Persze, ezt mind-mind fel is pakolja neked. Nincs semmi dolgod, csak hogy megedd. Nem kell költs semmire, mégis állandóan száz lejed van. Na, ezt hogy?
Tehát konkrétan semmit (értsd: semmit) nem kell megvásárolj magadnak a boltban, maximum, amit innál a házi koszt mellé. De nem! Még azt se. Ugyanis nagytata felpakolja a házi bort, fehéret, vöröset, rozét, ribizlit, persze mindből minimum két literrel. A legközelebbi látogatásig pedig igyátok meg, és hozzátok az üres palackot, hát ránk ne maradjon. Bort visztek-e, na?
Azért is szeretek hazajárni, mert édesanyám és nagymamám mindig egy hétre elegendő ételt pakol fel. És ez még csak az, ami fogyasztásra kész. Leves a tejfölösvödörben, sült hús, sült kolbász, krumpli, rizs, párolt és sült zöldség a fagylaltosdobozban. Plusz: panírozott, pácolt, csavart hús egy másikban, megfagyva, mire hazaértek, elkezd kiengedni, otthon gyorsan fagyaszd vissza. Egyéb dolgod nincs vele. Visszafagyasztottad-e?
Persze, a legfontosabb: a sütemény. Háromféle minimum. A kedvencedet készítettem, felpakolom az egész tepsivel. Ó, egek! Amikor szuszakoljuk a dobozba a negyedik sor süteményt, már tudom, hogy jó, ha fele elfogy. Az összes barátunkkal, vendégünkkel azt etetjük három napig, s még mindig van belőle. Legyen az a program, hogy várat építünk a bejgliből. Foglalj helyet, vegyél tésztát!
Tehát nem költöttél már vagy két hete ételre. Kivéve, ha nem tetszik a házi koszt, és vagány vagy, és hamburgert rendelsz száz lejért, mert miért is ne. Mert amúgy nem kell semmire pénzt kiadnod, de megengeded magadnak a dőzsölést, aztán azon kapod magad, hogy megnyitod a bank applikációját, és szomorúan néztek egymásra, te és az egyenleged, de így már legalább biztosan tudod, ketten vagytok, akik várják a fizetésnapot. Tényleg eltelt egy hónap?
Fizeted a számlákat, adózol, megtankolod az autód, a legjobb barátod megházasodik, keresztszülő leszel. Nem hirtelen szakad a nyakadba, mégis meglep. A pénzünket jól beosztani nem egyszerű. Hálás vagy, hogy a családod nem engedi el a kezed. Felnőni nem is olyan könnyű. Vagy lehet, hogy csak én rontom el valahol?