Tojásfestés, bárányvágás – kezdődik a húsvéti rákészülés időszaka. Az úgynevezett sátoros ünnepeink előtt vallási és egyházi törvényeink szerint bűnbánati hetet tartunk. A nagyhét a böjti időszak utolsó nekifutamodását jelenti. A többhetes – kitartóbbaknál akár negyvennapos – lelki vagy testi megvonás itt kerekedik le. 
A hagyománytól eltekintve, nagyhéten már mind­annyian nekifogunk a „feloldozásnak”: érezzük, közeleg az ünnep. Mi, akik a böjti időszakot inkább szóban, lélekben, ha megéljük, takarítással, főzéssel, csokinyuszikkal, vagy húsvéti dekorációkkal nyitjuk meg a hangulatot. 
Sokszor ódzkodom az ünnepek világias kifordulásától, magam is hiszem, hogy „meg kell adni a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami az Istené”, vagy jobb érdektelenül hagyni ezeket az ünnepköröket. 
Viszont a nagy húsvéti hangulatban és a néhány napos szabadnap előtt elgondolkodtam azon, hogy mivel indulok én ebbe a húsvétba? Van-e bármi, ami megkülönbözteti ezt a három napot a mindenkori szabadságtól, s gondolkodtam-e el azon az elmúlt hetekben, hogy – akár vallási meggyőződéstől függetlenül is – ez az időszak valóban lehetne mindenkinek egy testi, lelki tisztogatás periódusa is?
Idén eldöntöttük a férjemmel, legyen bármi, takarítunk, főzünk és elmegyünk a templomba, de élni fogunk a lehetőséggel, nem bambulunk, nem vonulunk el, félretesszük a számítógépet, könyvet, garázsba tesszük az autót, és egymásra, személyes hitünkre, saját és egymás lelki vívódásira koncentrálunk. Jó terv. Hiszem, hogy meg is valósul. Végre nem kell utazni, állandóan úton lenni, kocsiból, repülőről, buszról, metróról küldeni az életjelet, hanem együtt leszünk fizikai és szellemi értelemben is. 
A mérleg furcsán billeg. Jó is, meg nem is ez a három nap kikapcs. Jó lett volna mondjuk negyven napig, vagy legalább egy-két hétig. Jobb lett volna mindvégig – még ha megszakításokkal is. Furcsa, hogy sokszor negyven napot, egy évet, és még sorolhatnám, megpróbálunk két-három napba tömöríteni. Evésben is, ivásban is, a családdal töltött időben is, de még a hitbeli meggyőződéseinkben is.