Korábban nem gondoltam bele, hogy hány ismerős és ismeretlen olvassa az írásaimat. És itt nem arra gondolok, amikor száraz tényekről írok, inkább a magánjellegű publicisztikákra, hogy hány ember kap egy darabot belőlem.
Nemrég egyik írásom után rengeteg visszajelzést kaptam, ismerősök, barátok megállítottak az utcán, felhívtak vagy üzentek, és még ismeretlenek is reagáltak, ennek hatására pedig elkezdtem megsaccolni, hogy vajon mennyi embert érhetek el. S vajon van bármilyen befolyásom ezekre a személyekre? S ha van, mekkora? És milyen? Vajon tudnak azonosulni azzal, amiről írok? És tetszik nekik? Biztos van, aki utálja. Van, aki végig sem olvassa, hisz ami bennem van, nem biztos, hogy átmegy az olvasónak. Nem is biztos, hogy érdekli az, amiről szabad perceimben elmélázok. És ez rendben van, nem hibáztatok senkit, ha tovább lapoz, és még a nevemre sem emlékszik.
Annál hálásabb vagyok azoknak, akik maradnak. Akiket érdekel, hogy ki és milyen vagyok, hogy mi van bennem, mit vetek papírra. Ezen kíváncsi és kitartó olvasókhoz intéznék újabb gondolatokat. Igen, Neked és Önnek, aki még itt van. Velem.
Márciusban, amikor tavaszodik, pattannak a rügyek, énekelnek a madarak, egyre többször simogatnak a nap sugarai, sorra nyílnak a teraszok, nem csak tizenötödikén jut eszembe a forradalom és szabadságharc, annak minden keserűségével és szépségével. És nem csak azon az egy napon jut eszembe a szabadság. Számomra a szabadság érzése a tavasszal együtt érkezik. Szabad a levegőbe szagolni, a madarak hangjára elmosolyodni, napfényben fürdőzni, élvezni az életet. Ám mindezen túl mit jelent a szabadság? Mindannyian beszélünk róla, de tudjuk valójában, hogy mi is az? 
Ha az értelmező szótárhoz nyúlnék, azt mondaná „korlátok nélküli állapot”, de én nem őt kérdezem. Szabadság az, ha reccsen egy faág, és te nem fokozott adrenalin-túltengéssel várod, hogy hátba lőjenek, hanem megfordulsz és elmosolyodsz, hogy milyen szerencsés is vagy, mert észrevettél egy őzsutát a domb alatt átszaladni. Szabadság az, ha felnézel az égre, és nem a félelem fog el, hogy lesz-e holnap, hanem a kék égen a felhőket látod és bennünk a száz meg száz lehetőséget, amit az élet kínál neked. Szabadság az, ha a gyermekedre nézel, és nem a kereszttűzben harcoló katonát látod, hanem a jövőt. A jövőt, amit te, én, mi és majd ők valósítanak meg.