Már a csapból is az folyik, Facebookon, szülők, pedagógusok között, hogy egyre több a „problémás” gyermek, már nem lehet bírni, egyre kezelhetetlenebbek, az ember azt sem tudja, mihez kapkodjon, kihez forduljon. 
Valóban van nehézség – nem véletlenül, gondoljunk csak a pandémia utóhatásaira, a rengeteg időszakosan külföldön dolgozó szülő itthon hagyott gyerekére, a kütyük hatalmára, a gazdasági nehézségek családokba befolyó hatására stb. –, még ott fent, a minisztériumban is érzik, mert meglepő gyorsasággal 1200 új iskolai tanácsadói állást hoztak létre és osztottak szét a megyék között (évek óta nem hirdettek meg iskolapszichológusi posztot). Úgy tudjuk, hogy mi is kaptunk 10 helyet. Gondolják csak el, eddig az országban közel 2300 iskolai tanácsadó biztosított ingyenes pszichológiai ellátást elméletileg több mint 2 800 000 iskolásnak, Prahova megyében például 3000 gyerekre jut egy szakember. Gyakorlatilag még a korábbi törvényben megszabott egy tanácsadóra jutó 800-1000 tanuló is nagyon sok, az aktuálisan érvényes jogszabály 600 gyerekről szól, de ezt a törvényt például megyénkben még nem alkalmazták. Így az egyszeri tanácsadó gyakran három-négy iskola, napközi között ingázva próbál ellátni 1000-1200 gyermeket, plusz tanácsot kérő pedagógust és szülőt.
Közben az egyszeri iskolai tanácsadó nemcsak a munkája megszervezésével küzd. Igyekszik elérni, hogy teljesen normális dologgá váljon, hogyha egy gyerek, szülő elakadást észlel, nehézségekkel küzd, valami lelki trauma érte, akkor vegye igénybe az ingyenes pszichológiai konzultáció lehetőségét. Ez többnyire működik, a fiatalok egyre nyitottabbak és természetesebbek ezen a téren. De aztán jön egy kolléga, aki kijelenti egy „rendetlenkedő” osztálynak, hogy ti mind hülyék vagytok, menjetek pszichológushoz, vagy egy szigorú igazgató, aki mint fenyegetést lengeti be: ha nem változol meg, fiam, pszichológushoz kell járnod. És akkor az egyszeri tanácsadó kezdi elölről a tájékoztatást: nem, a pszichológushoz nem hülyék járnak (egyáltalán, kik azok a hülyék?!), nem, ez nem büntetés, hanem támogatás és a pozitív változás, a jóllét, jobb működés lehetőségét kínálja, és önkéntes alapon zajlik.
Szóval néha nem könnyű az egyszeri tanácsadó dolga. Mert folyamatos a szélmalomharc a számokkal, az idővel és az előítéletekkel.