Ez nem az én napom – mondtam ki felháborodva két eltört pohár, egy eldugult lefolyó és egy túlságosan éles kritika után, de ahogy meghallottam a saját hangomat, kibuggyant belőlem a nevetés.
Túl az év leghosszabbnak tűnő és legszomorkásabb hónapján, az újévi fogadalmakon és a jövőn való aggodalmaskodáson, talán egy mosollyal az arcunkon is elindulhatunk reggelente ügyes-bajos dolgaink intézésére. Sokat változó mindennapjainkban semmi sem olyan biztos, mint a saját magunkba vetett hitünk és a képesség, hogy tudjunk nevetni saját magunkon.
Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy januárban két interjúalannyal is beszélhettem a humorról, az időtálló történetek fontosságáról és arról, hogyan beszéljünk viccesen is tabunak számító témákról. Szóba került az is, miként fogadjuk, ha rajtunk nevetnek – vagy netán csak azt szeretjük, ha mi nevethetünk másokon? Azok a sztereotípiák, amelyek mentén élünk, a humorhoz való hozzáállásunkat is befolyásolják? Ki merünk-e lépni a komfortzónánkból, ezen a területen is, vagy maradunk inkább a jól ismert ösvényeken? Amikor kilátástalannak tartjuk a helyzetünket, szomorúak és reményvesztettek vagyunk, eszünkbe sem jut, hogy elnevessük magunkat, de ha vannak körülöttünk jó embereink, ők megnevettetnek. S láss csodát: már nem tűnik olyan kilátástalannak a jövő, olyan sötétnek a holnap, s a megoldás is egészen egyszerűnek, elérhetőnek látszik. Ahogy Nietzsche állította a világszerte ismert kijelentésében, hogy elvesztegetett idő az a nap, amelyik nevetés nélkül telik el, ez a képességünk mindig előtérben kell legyen, hogyha nem túlélni, hanem élni akarunk. 
A mindennapok sűrűjében hajlamosak vagyunk elveszni a teendők között, összeszorított foggal végezni a dolgunkat, s mire feleszmélünk, eltelt a nap, a hét, a hónap… Kellenek a kizökkentő, boldog nevetések, a gondtalan percek azokkal, akiket szeretünk, mert a kacagás kardioedzés, sejtaktiváló, elűzi a stresszt, alacsonyan tartja a vérnyomást, karbantartja a hasizmokat – ha csak az egészségi hatásokat nézzük, már akkor is megéri, nem? De hogyha csak úgy, mindenféle megfontoltság nélkül, derűs emberek társaságát keresve tesszük, még sokkal-sokkal jobb!