Már megint morgolódom, de mit tegyek, ha a közösségi média folyton elém tolja egyesek véleményét? Nem csak én vettem észre, hogy újabban külpolitikai szakértők lettek a járványszakértőkből. Sőt, videószakértőknek is tekinthetjük őket. Milyen érdekes, hogy akik korábban egyből beszopták a kétes forrású és tartalmú videókat (gondolok itt elsősorban az oltásellenes vagy -szkeptikus véleményekre, hírekre), azok most egyből gyanakvóak lettek a háborús képek kapcsán! Hasonlóképpen, akik meggyőződéssel, kritika nélkül hisznek a saját politikai oldal úgymond abszolút igazságaiban, most egyből „árnyaltabban” kezdtek gondolkodni, a szomszédban folyó harcok témájában: „Hüm-hüm, a dolgok ennél bonyolultabbak, nem lehet csak az egyik félnek igaza...” Ők azok közül valók, egyes hangadó politikusokkal meg sajtóorgánumokkal együtt, akik kifejezéseket raboltak el másoktól. Maguk a fake newst fogyasztók és terjesztők nevezik cinikusan álhírnek az általuk utált sajtótermékek információit, ha éppen úgy kívánja az érdekük – máskor viszont ugyanattól a fősodratú orgánumtól vesznek át hírt minden kommentár nélkül, ha az őket igazolja (olyankor bezzeg hiteles forrásnak tartják a CNN-t!).

Nevethetnénk ezen az egészen, ha nem lenne tragikus. Elgondolkodtam, hogy azok az emberek, akik gúnyolódnak, szitkozódnak (netán így árnyalnak?) az ukrán elnök román parlamentben tartott felszólalása kapcsán (és nem arctalan trollokról beszélek, a szóban forgó személyek névvel és fényképpel vállalják mindezt, köztük ismerősök), vajon a nekik ellenszenves vagy általuk gyűlölt emberhez személyesen is odamennek, és a szemébe röhögnek akkor, amikor azt mások bántalmazzák? Netán ők is belerúgnak egyet? Esetleg elmennek az ellenségüknek tartott személy anyjának a temetésére, hogy ott tüntetően kárörvendjenek? Akár azt kiabálnák a gyászolóknak, hogy nincs is halott? Vagy lehet, hogy csak egyszerűen nem tudatosul bennük, hogy a virtuális térben is illene emberként viselkedni, ahogyan a való, offline világban szokás?

Egy ismerősöm nemrég azzal tette helyre az oldalán ilyen stílusban kommentelőket – köztük egy nagymamát –, hogy ha szemtől szemben is így beszélnek embertársaikkal, sürgősen keressenek fel egy pszichiátert. Egyetértek, és csak annyit tennék hozzá: a gyógyszerüket se felejtsék el bevenni!