Jóformán naponta mondják nekem azt, hogy legyek kitartó. Látom magam előtt a szüleimet, a barátaimat, a páromat, de hallani vélem az edzőmet, a tanáromat, a főnökömet, sőt a rádiós műsorvezető hangját is a reggeli műsorban. Rossz napod van? Tarts ki. Nem jött össze? Kitartást. Összejött? Akkor is… 
Mi az a kitartás, amit oly sokszor kívánunk egymásnak? Mit csinál az, aki kitartó? S egyáltalán, ez egy velünk született képesség, vagy még van esélyem arra, hogy a harminchoz közeledve egyre kitartóbbá válok? Ha a szó jelentését keressük az értelmező szótárban, az olvasható, hogy a főnév bizonyos állapot kitűrésére, kiszenvedésére, kiállására utal, máskor állhatatosságot feltételez. Kitartással sokat véghez lehet vinni, mert nagy munkához kitartás kell – így hangzik a példamondat. Amikor csak elméletben fogalmazódik meg, hogy kitartsunk bizonyos tevékenységek, esetleg célok mellett, akkor még minden simán működik. Egyszerűnek tűnik felsorolni az érveket, majd meglátni azokat a dolgokat, melyeken változtatni kellene ahhoz, hogy az akaraterő eredményt hozzon. 
Főleg év elején vagyunk akaraterővel telítődve. Január végére már fogytán a kitartóerő, februárban pedig már kétszer annyi érvet tudunk előrántani a tarsolyunkból arra nézve, hogy mi akadályozza meg a kitartásunkat, mint arra, hogy mi támogatja azt. Márciusban a feladni és a meghátrálni kifejezések szitokszóként csattannak a dobhártyához. Áprilisban a tavaszi szellő felénk fújja a cseppet sem kellemes szégyenérzetet, ami aztán az év további részében teljes letargiába taszít. Nem sikerült, nem vagyok kitartó. 
Mindenki képes jobbá és többé válni, a számára fontos célok mellett elköteleződni. Meglátásom szerint a kitartás egy örömteli folyamat kellene legyen, s nem egy olyan kitétel, amitől függhet az egyén boldogsága. Alapvetően a társadalmunk azokat a tetteket fogadja el jónak, amire szinte azonnal kapunk pozitív visszaigazolást. Ez egy rendkívül káros program a fejünkben, hiszen a kitartás egy hosszú távú „játék”.
Ezúttal nem kívánok senkinek kitartást, csupán annyit, hogy akinek vannak vágyai és álmai, mellettük legyen pluszként egy olyan attitűdje is, amely kudarc esetén nem engedi meg, hogy azonnal elkezdje önmagát ostorozni.