Az önismereti út egyik velejárója, hogy a dolgok mögé nézünk. Számos emberi tulajdonságunk mellett, górcső alá vesszük, milyen belső erők hajtanak bennünket a sikerek vagy éppen a kudarcok felé. Nos, sokan talán tisztában sem vagyunk igazán a ténnyel, de mindannyiunkban ott lappang egyfajta alapjellemvonás, ami nem más, mint a versenyszellem. Gyakorlatilag egész életünk erre épül fel, születésünktől kezdve halálunk pillanatáig. Mint mondják, versenyfutás az élet. A fogantatástól kezdve a csecsemőkoron át, később óvodás és iskolai éveinkben, a munkahelyen és a magánéletben folyamatosan jelen vannak, illetve újabb és újabb versenyhelyzetek alakulnak ki, és hogyha nem, akkor mi magunkat állítjuk valamilyen versenyhelyzetbe. Mondhatni, a versenyzés a DNS-ünkbe van kódolva. Felismerjük, vagy sem, de egész életünket a versengésre rendeztük be. Esetenként hagyományokat és rítusokat is felépítettünk versenyeink köré, az idő múlásával, amikor már egyre hangsúlyosabbá válik például egy adott sportág a közösség életében. 
A sportolók talán tudatosabbak a versenyszellemmel történő bánásmódot illetően. Jobban rákészülnek, fontos, hogy mérkőzések előtt felizzítsák és táplálják magukban a versenyszellem lángját.
Legyen szó profi versenyzőről vagy hétköznapi feladatait végző személyről, a versenyszellem tényleg mindenkiben jelen van, sőt, egyenesen bátorkodom kijelenteni, hogy életünk egyik mozgatórugója, amely az életösztönhöz és talán a halálfélelemhez is kapcsolható. Gondolom, semmi meglepőt nem írtam, hogyha tényleg elgondolkodunk rajta. Valójában honnan is fakad a versenyszellem? Valamiképp eljuthatunk az iménti következtetéshez és egyáltalán a kérdésfelvetéshez. A versenyszellem hatalmas energiákat képes megmozgatni, amelyek győzelemhez vezetnek, de nem valószínű, hogy mindig, minden helyzetben ez kell irányítsa életünket. Néha nem árt eltávolodni és kissé elidőzni, hogy valóban helyes személetmódot alakítottunk, illetve fejlesztettünk-e ki magunkban a versengéseink hevében. Mert bizony a győzelmek áldozatokat kívánnak. Kérdés, hogy magunkat is alárendeljük-e ennek az időnként kényszeres nyerés-vesztés rendszernek.