Beköszöntött a zsurnalisztikai ősz. Nem védettem le, igaz, de a kifejezést én találtam ki. Amíg Kolozsváron dolgoztam, mindig a Filmtettfeszt beharangozó sajtótájékoztatójától számítottam ezt az időszakot, mert jellemzően egybeesett a meteorológiai ősz beköszöntével. Úgy emlékszem, annak idején a megnevezésen a mozgóképes fesztivál szervezői is nevettek. Most, hogy Csíkszeredában élek, nyilván nem áll módomban részt venni a Filmtettfeszt beharangozó sajtótájékoztatóján, de szerencsére a szervezők minden évben elküldik a közleményüket – most is így történt, így már biztosan tudom, hogy vége a nyárnak, és innentől kezdve ősz van. 
Mondjuk – a mezőgazdasági hasznát leszámítva – ebben az esős őszi időben sok jó nincs, de az mindenesetre jó hír, hogy idén Szentegyházán is vetítik az erdélyi mozgóképes seregszemle filmjeit. Mindig jó, ha egy székelyföldi települést bevonnak országos, de legalábbis egész Erdélyt megmozgató kezdeményezésekbe. Különben még hajlamosak leszünk azt hinni, hogy Székelyföld határain túl semmi nem valódi. Ezért nem árt, ha időközönként emlékeztetnek bennünket és emlékeztetjük magunkat, hogy egy nagyobb közösséghez tartozunk. Minden Filmtettfeszthez hasonló kezdeményezés csak a javunkra válhat, mert segít tágítani látókörünket. Ehhez elég, ha olyasmit is megmutatnak, amihez különben nem biztos, hogy hozzáférünk. Mert lássuk be: egyetlen filmvetítés kedvéért legfeljebb a legfanatikusabb mozirajongók hajlandók több száz kilométert vezetni vagy vonatozni. Egészen más a gyermek fekvése, ha elég egy negyedórás séta, amíg eljutunk a moziba.

Ebben az értelemben mondhatjuk, hogy ez a zsurnalisztikai ősz is jól kezdődik. Utoljára ezelőtt öt éve emlékeztem meg ezeken a hasábokon erről az időszakról. A médiaipari szakmunkások szempontjából a zsurnalisztikai ősz beköszönte azt jelzi, hogy vége az uborkaszezonnak. Az iskolakezdés után rendszerint ilyenkor felpörögnek az események, sokkal nagyobb lesz a témaválaszték, mint nyáron, amikor a fesztiválokat leszámítva többnyire csak a fű nő és az uborka terem.
Idén mozgalmas őszre számíthatunk. Lesz két választás, megválasztjuk az új parlamentet és az államfőt. Amint elérünk a jövő évi költségvetés közvitájához, szinte menetrendszerűen elkezdődik a szakszervezeti sztrájkok, utcai tüntetések időszaka. Ilyenkor érdemes az ilyesmit intézni, amikor már nincs hőség, de még nincs nagy hideg sem. A mezőgazdaságban is ilyenkor sűrűsödnek meg a tennivalók, a betakarítással, szürettel még a hóharmatosabb reggelek érkezése előtt jó végezni. A mostani őszi esők talán jót tesznek a szőlő érésének is, igaz, a csemegeszőlők már pár hete megértek, a korai érésért a szárazság is felelős. 
Ember legyen a talpán, aki valamennyi történésre tud majd figyelni. Hacsak nem megyünk el közben szabadságra, arra számíthatunk, hogy év végéig nem fogunk megállni. Az ősz végi választások után rögtön kezdődik a karácsonyi bevásárlások időszaka, a vele járó év végi kapkodással, hogy karácsonyra minden munkánkat befejezzük – az ezzel járó stresszre valószínűleg azért van szükség, hogy utána jobban tudjuk értékelni a téli ünnepeket.
Egyelőre az látszik biztosnak, hogy megérkezett a zsurnalisztikai ősz újra, unatkozni nem fogunk.