A gyermek több centit nőtt a nyáron, lebarnult, átesett néhány vírusfertőzésen, és felejthetetlen élményeket szerzett. Elméletileg készen áll egy újabb tanévre, a kihívásokra, a megmérettetésekre, a hosszú és nehéz napokra: arra, hogy újra diákszerepben végezze a feladatait. 
Az utolsó vakációs hét már a ráhangolódásé, és egyáltalán nem a pihenésről szól: ilyenkor derül ki, hogy több tanár házi feladatot adott a vakációra, azoknak legalább egy részét meg kell oldani; be kell szerezni a tanszereket és minden más szükséges eszközt, a füzeteket és a könyveket be kell borítani, a kinőtt ruhákat újakra kell cserélni, és sorolhatnám. Szülőként ebben az időszakban a gyermekek számával egyenesen arányosan gyűlnek a feladatok és az elintéznivalók. Szülői értekezlet, tanszerbeszerzés (hol olcsóbb, és főként hol lehet egy helyen mindent megtalálni?), ünneplőruha kivasalása, virágcsokor és lehetőség szerinti jelenlét az ünnepi szentmisén, megnyitón. Utána pedig mély levegő, és felkészülés a vég nélküli, tanulásról és különórákról, edzésekről szóló délutánokra, a hétvégi háziolvasmány-pótlásokra – kész csoda, ha mindezeket a munkahely és egyéb otthoni teendőink mellett hatékonyan tudjuk végezni. 

A tanévkezdés ugyanakkor nemcsak logisztikai mutatvány, hanem komoly anyagi erőfeszítés is: sokba kerülnek a tanszerek, a teljes ruhatár kicserélése (ugye, minden gyerkőc még a zokniját is kinövi a nyári vakációban?), és akkor még a más városban iskolába járó diák kollégiumi költségeit nem is említettük. Ugyanakkor szerencsések azok a tanulók, akik felújított iskolában, korszerű körülmények között tanulhatnak, hiszen nem egy tanintézmény van a megyében, amely alapos tatarozásra szorulna, de még nem került rá sor, több helyen pedig az elkezdett munkálatokat nem fejezték be időre, ezért különböző alternatív helyszíneken vagy a lakóhelytől távol van a tanoda, zsúfoltak a termek. A legnehezebb helyzetben talán mégis a szórványiskoláink vannak: még ha minden körülmény adott is – korszerű épület, meleg ebéd, lelkiismeretes pedagógusok –, a legfontosabból, gyermekből nagyon kevés van. De mindezek ellenére, talán ilyen helyeken tud a legigazabb és legőszintébb lenni a tudás átadásának és megszerzésének vágya, itt tud előtérbe kerülni, a kis létszámú osztályokban maga a diák, és felértékelődik, sőt megsokszorozódik az iskola szerepe. Mert ünnepi ruhán, kényelmes iskolatáskán túl mégiscsak az lenne a legfontosabb, hogy gyermekeink inspiráló környezetben, példaként szolgáló pedagógusoktól sajátítsanak el olyan ismereteket, amelyeknek hasznát is veszik, illetve olyan fogódzókat kapjanak, amelyek segíteni fogják őket az útjukon. Ha ez megvan, örömmel várhatjuk az iskolakezdést.