Elméletben tudom, hogy a rendszeres, naponta végzett testmozgás elengedhetetlen az egészséges élet fenntartásához, de a gyakorlatban folyton kifogásokat kerestem, elhitetve magammal, hogy a hangulatom függvényében alakíthatom ezt a tevékenységet. Az utóbbi időben tapasztalt mozgásszervi panaszaim egyértelműen figyelmeztettek arra, hogy a mozgás nem opcionális, és a hosszú órákon át tartó ülőmunkát rendszeresen, következetesen ellensúlyozni kell. A testem figyelmeztetésein túl egy közelgő esemény is felhívta a figyelmem a mozgás fontosságára: kerekesszékes kedves ismerősöm keresett meg, hogy a közeljövőben sport- és közösségi élménynapot szerveznek Gyergyószentmiklóson, ahol az újonnan vásárolt, mozgáskorlátozottak számára alkalmas sporteszközöket lehet használatba venni, de lesz kerekesszékes ülőtorna, és adaptált sportokat is kipróbálhatnak a jelenlévők.

A gyergyói térségben különösen aktív civil szféra megannyi egyesület, alapítvány formájában alakítja és formálja a közösséget; több éve a mozgáskorlátozottak is egyesületi szinten hallatják hangjukat, illetve ilyen módon biztosítanak érdekképviseletet tagjaik számára. Mozgásunkban nem hátráltatott személyekként naponta ügyeket intézni, dolgozni, bevásárolni járunk, és bosszankodunk, hogyha ezernyi tennivalónkból valamit nem sikerül elintézni. Egy kerekesszékben ülőnek viszont akár többnapnyi előkészületet, szervezést igényelhet, hogy egyáltalán eljusson ügyeit intézni – ehhez legtöbbször segítséget kell kérnie. Az üzletek, hivatalok és pénzügyi intézetek jó része csak látszólag akadálymentes, nagyon sok esetben a kötelezettségből megépített rámpák, feljárók nem vagy csak segítséggel használhatók. A városban közlekedni igazi kihívást jelent, sok utcában nemhogy járda, aszfaltréteg sincs, ami szinte lehetetlenné teszi egy kerekesszékes helyváltoztatását, otthonából való eljutását a városközpontba, ahol aztán további nehézségekkel szembesül az akadálymentes közlekedést illetően. A korábbi években a mozgássérültek egyesülete a város központi részén lévő fontosabb gyalogátkelőhelyek akadálymentesítéséhez pályázati forrásokból szerzett pénzt, pedig ez egyáltalán nem az ő feladatuk lett volna.

Mindezek ellenére ők mégsem a panasz hangján szólnak, s még ha kevesebben vannak is, mint a legtöbb egyesületben, erős jelenlétük, civil hangjuk jelzésértékű.

A hétvégére tervezett sportnap sokunk tévhitét oszlatja el, miszerint a mozgássérültek nem vagy csak rehabilitációs célból sportolnak, hogy olyan korlátaik vannak, amelyeket nem lehet túllépni. Számomra sokadszorra is jó példaként szolgál ez a közösség, megmutatva, hogy az akadályaink többsége csak a gondolatainkban létezik: ha ezeket formálni tudjuk, már lehetőséget látunk mindabban, amit eddig nehézségként azonosítottunk, és el tudunk indulni elhatározásaink felé, legyen az a napi szinten végzett testmozgás vagy más, számunkra fontos döntés.