A vállalkozás lényege: saját nevedben, saját kockázatra, saját pénzzel és saját felelősséggel próbálsz valamit létrehozni, amiből – előbb-utóbb – meg is élsz. Ennyire egyszerű – „papíron” legalábbis.

Székelyföldön folyamatosan azt halljuk, hogy a fiatalok vállalkozzanak. Indítsanak céget, valósítsák meg az ötleteiket & álmaikat, térjenek haza külföldről, hozzanak létre munkahelyeket. Pályázatok is vannak, intézmények is alakultak arra, hogy segítsék őket ebben. Másrészt azt is jól tudjuk, egy vállalkozás elindítása nem abból áll, hogy valakinek támad egy jó ötlete, bead egy pályázatot, kitesz egy cégért, majd néhány hónap múlva már folyik is a profit. Addig, amíg egy ötletből kiszámítható jövedelem lesz, sok víznek le kell folynia az Olton, és a mederben zátonyok vannak: adók, járulékok, engedélyek, könyvelési költségek, bérek és minden egyéb teher. És persze ott van a legfontosabb: a saját pénzed. Sok székelyföldi fiatal több-kevesebb évig külföldön dolgozik, hogy összegyűjtse azt a tőkét, amellyel egyszer majd hazatérve megpróbálhatja megvalósítani saját elképzelését. Nem feltétlenül támogatásra vár. Inkább szeretne olyan közeget, amelyben önerőből képes a saját lábán megállni. Márpedig jelenleg országunkról nem a stabil tervezhetőség ugrik be először.

És elérkezünk a másik sajátossághoz. Az önkormányzatoknak is vannak vállalkozásaik. Vízszolgáltató, útkezelő, közszállítási cégek és más, különböző gazdasági tevékenységet végző vállalatok. Ezek egy része természetesen olyan szolgáltatást lát el, amelynek közösségi jelentősége van, és amelyet valakinek biztosítania kell. A kérdés nem is az, hogy működjenek-e ezek a cégek, hanem hogy hol ér véget a közszolgáltatás, és hol kezdődik a verseny a magánvállalkozásokkal? Mert a magánvállalkozó saját pénzét teszi fel. Ha rosszul dönt, veszít. Ha nincs elég megrendelése vagy ügyfele, bajba kerül. Ha tartósan veszteséges, akár be is zárhatja a vállalkozását. De mi történik egy önkormányzati tulajdonú céggel, ha veszteséges? Nos, ott azért valamivel más a helyzet. Végső soron ott van mögötte az önkormányzat, az önkormányzat mögött pedig a költségvetés. Lehet költségvetést módosítani, támogatást adni, tőkét emelni, újabb forrást biztosítani. A csőd így már nem feltétlenül ugyanazt jelenti, mint a magánvállalkozás esetében. És innentől kezdve már nehéz azt mondani, hogy ugyanazon a pályán ugyanazokkal a feltételekkel versenyeznek. Különösen akkor, amikor egy önkormányzati tulajdonú vállalat olyan területekre is belép, ahol korábban magáncégek működtek. Legyen szó közszállításról, szemétszállításról, útkezelésről vagy másról. A magánvállalkozó közben nézi, hogyan tudja kifizetni a béreket, a járulékokat, a számlákat és a következő hónapot. Az önkormányzati cég pedig – ha szükséges – számíthat a tulajdonosára, akik végső soron az adófizetők lennének. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az önkormányzati vállalat rosszul működik, vagy hogy nincs, ne lenne létjogosultsága, vagy hogy közfeladatok ellátásánál kizárólag piaci szempontokat kellene figyelembe venni. De azt igenis jelenti, hogy érdemes lenne beszélni az egyenlő feltételekről. 

Tehát ha én fiatal vállalkozó lennék, két dolog lebegne a szemem előtt: a pályázati segítségért cserébe valójában mekkora árat fizetek, illetve a jól menő vállalkozásom mennyire forogna veszélyben egy olyan cég megjelenésével, amellyel a verseny egyenlőtlen feltételek mellett zajlik. Mert végül is ez lenne a lényeg: vállalkozni saját kockázatra kell. De akkor versenyezni is saját kockázatra kellene!