Kétszer úsztam eddig Gyergyóremetén, és a két alkalom között eltelt majdnem negyven év. Először a Maros egyik szitakötős kanyarulatában, ahol rendesen a túlamarosi asszonyok csapkodták sulyokkal mosópadon a szódától habzó szőnyegeket, de augusztusban, amikor már sehogy sem lehetett bírni velük, mosnivaló helyett a gyermekeket vitték oda lubickolni, akiket viszont – bár közmegegyezés szentesítette, hogy felettébb hasznos lenne – nem csapkodtak. Öt méter lefelé, aztán felfelé, fröcskölő kutyaúszásban, Maros-vizet nyelve: így „strandolt” és tanult meg (?) úszni akkortájt majd mindegyik falusi gyermek. Én is ilyen ambíciót tápláltam azon a nyáron, s lett is volna belőle valami, ha pár nap múlva bele nem fullad a Marosba egy nősülés előtt álló legény – mert azt követően nagyanyám már csupán szárazedzéseket engedélyezett.

Másodszor pedig idén nyáron úsztam, de már az új remetei tanuszodában. Esős, hűvös délután volt, noszogatnom kellett magam, hogy egy még rendesen be nem járatott – mert igaz, hogy tavaly októberben, a kampányban felavatta már a fejlesztési miniszter, de úszni azért csak idén június derekától lehet benne –, épp feltöltött, tehát hideg vizű, poroszos hangulatú – ezek az egyenlétesítmények fantáziátlan típusterv szerint épülnek – uszodába menjek. Csalódtam is. A remetei uszoda nemcsak teljes mértékben funkcionális, hanem nagyon kellemes is. Zárt udvara van, kényelmesen, a bejárat közelében lehet parkolni. Oda nyílik a bejárati ajtó, mégis már az előtérben kellemes hőmérséklet van, az öltözőkben, zuhanyzókban és a medencetérben pedig egyenletes meleg. A beléptető forgórúdját aktiváló csip jó minőségű poliuretán karszalagba öntött, amit – én nem szoktam, de – tényleg lehetne csuklón viselni, nem csak elméletben, mint a legtöbb helyen. A két öltöző tágas és világos, kényelmes fülkékkel és olyan zárható szekrényekkel, amelyekbe normálisan be lehet pakolni: polc, vállfás akasztó, alul – még kis műanyag tálca is van – egymás mellett elfér benne egy pár cipő – aki jár uszodába, tudja, hogy a keskeny szekrények milyen bosszantóan kényelmetlenek. A mosdók – mozgássérültek igényeihez is szabva, nekik korlátlift is van – egy négycsillagos szálloda halljában is megfelelnének, a bézs csempés zuhanyzók a vízsugárszabályzós zuhanyrózsákkal is inkább szállodai szobák hangulatát adják. A medencéhez némileg szokatlan módon lépcsőn kell felmenni. Az uszoda a Hadnagy-domb hátán van, s így ez talán terepadottság, de tény, hogy a medencetérből – ahol szauna, mellette zuhanyzó is van – a hatalmas üvegfalon át nagyon szép kilátás nyílik zöld mezőkre és piros háztetőkre, ez egyfajta „alpesi gyógyfürdő”-hangulatot teremt. A 25 méter hosszú medence a rajtköves oldalon 1,80, túlfelől körülbelül 1,20 méter mély, így aztán inkább beszélhetünk tan-, mint sportuszodáról, bár a létesítmény nevében mindkettő benne van. A víz 28-29 fokos, kicsit már túl meleg is úszáshoz, de a közönség – 18 óra után érkeztem, de volt bent vagy húsz ember, időstől kisgyermekig – láthatóan élvezi: meg-megállnak a sávok végénél, eldiskurálni. A személyzet kedves, segítőkész – amikor távozáskor megdicsérem az uszodát, büszke mosoly kerül az arcukra. Az ár is barátságos: a kétórás belépő, szaunahasználattal, 20 lej.

A remetei uszoda – ahogy a többi is – kormánytámogatással, 12,3 millió lejből épült. Persze ennél többe került. Az önkormányzat az egyezség szerint az alapinfrastruktúrát – utat, vizet, kanálist, villanyt, gázt – kellett kiépítse hozzá, de miután az Országos Befektetési Ügynökség által megfogadott kivitelező a próbaüzem előtt nyomtalanul eltűnt, saját pénzből, saját erővel kellett kijavítani a hőszigetelés és az épületgépészet hibáit, a beázó mosdókat, a rozsdásodó beltéri fémelemeket. Szintén saját ráfordítás az öltözők szebb felszerelése és a szauna. S mikor már azt hitték, készen vannak, s feltöltötték vízzel a medencét, rájöttek, hogy a kivitelező talán nem hagyott megfelelő tágulási hézagot a padlócsempénél – ez abból derült ki, hogy vagy 140 négyzetméteren egy robbanással felszakadt. Nem nagyon beszélnek róla, de úgy tudom, önkéntes munkával javították ki az önkormányzat tagjai.

S ez még csak a kezdet, mert egy uszoda fenntartására, javítására sokat kell költeni. Az éves működtetési költség milliós nagyságrendű. Hogy miért éri mégis meg? Egyedül azért, mert pár év alatt a környék településeinek száz meg száz gyermeke tanulhat meg úszni, s ezzel ügyesebb, fejlettebb, egészségesebb fiatal lesz. Ennyi a nyereség. Szerintem megéri.