Soha nem látott magasságokba emelkedett a Hargita megyei nagypályás labdarúgás: az FK Csíkszereda a másodosztály felsőházi rájátszásának féltávjánál már biztos feljutó, ősztől a Szuperliga mezőnyében bizonyíthat. A mezőnyben Ilyés Róbert legénysége nyújtotta a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt a bajnokság során: a piros-feketék magabiztosan nyerték az alapszakaszt, s bár a play-offban becsúszott néhány határozottan kellemetlen vereség, összességében teljesen megérdemelt a feljutás. Az idegenbeli mérkőzések sorozata megakadályozta, hogy saját közönségük előtt ünnepelhessék történelmi tettüket a fiúk, ám a klub bizonyára talál majd alkalmat a diadal közös megülésére. Aztán pedig egy új fejezet kezdődik a csíkszeredai, de nyugodtan mondhatjuk, hogy a Hargita megyei, sőt az erdélyi labdarúgás történetében.

A munka érdemi része azonban csak ezután következik. A Szuperliga minden szempontból más kávéház, egyaránt kihívás elé állítja a klubvezetést, az akadémiai rendszert, a szakmai stábot, és természetesen a játékosokat is. Kihívást jelent ugyanakkor a csapat mögött felsorakozó, egyelőre meglehetősen szerény létszámú szurkolóseregnek, de általában Székelyföld közösségének is. Ne legyenek kétségeink: a következő hónapokban a román közvélemény a csapat minden rezdülését követni fogja, kíméletlenül lecsap majd mindenre, ami nem nyeri el tetszését. Célkeresztbe kerül a klub, és bizony erre is fel kell készülni. Mindenekelőtt türelem, vagy inkább gyomor kell majd hozzá, hiszen nem fognak kesztyűs kézzel bánni az FK-val – mondjuk, eddig sem ez volt a jellemző...

Sportrajongóként azt kívánom, találja meg az FK Csíkszereda a helyét, alakítsa ki identitását, tegye vonzóvá magát az egész erdélyi magyar közösség számára. Alakítson ki maga köré olyan támogatói bázist, ami biztosítja, hogy egy-egy vereséget követően – tartok tőle, lesz jó néhány a Szuperligában... – ne a károgó, hanem a biztató hangok legyenek túlsúlyban. Váljon ez a klub az erdélyi magyarság csapatává, ahogyan ideig-óráig megtette ezt a Kolozsvári Vasutas, vagy a mostanság gyengélkedő Sepsi OSK. Ha így lesz, akkor fordulóról fordulóra telt ház előtt játszhat majd a csapat az ország egyik legszebb stadionjában. Abban már most biztosak lehetünk, hogy ezután is magyar szótól zeng majd a lelátó, és okkal reménykedhetünk, hogy a pályán javarészt magyar játékosok gyűjtik a pontokat.

Váljon ez a történet kerek egésszé, legyen mindannyiunk sikersztorija, írjuk tovább együtt arany tintával a lapokat! 

Hajrá, FK, hajrá, Székelyföld!