Vajon sokak számára miért szitokszó még mindig a feminizmus? Ezen elmélkedtem a napokban, nőnap után szabadon… A social media algoritmusa is „megérezhette”, mert egy kis videó jött velem szembe, amely napjaink modern irodájában játszódik, ahol a – kezdetben – magukban lévő pasik elpufogtatják a szokásos, nők hangulatával, állapotával kapcsolatos cinikus megjegyzéseiket, morgolódnak, hogy a polkorrektség jegyében már azt sem tudják, hogy mit mondhatnak, végül a jól ismert egyszerűsítésbe torkollik az egész: a feministák utálják a férfiakat. Aztán bejön a kolléganő, és elmagyarázza, hogy nem, egyáltalán nem erről van szó. 
Hát nem. Hogy a harcosabb feministák akcióiból, megnyilatkozásaikból vannak, akik ezt vonják le, úgy-ahogy értem. Bizonyára éppen ezért szükségesek még az ilyen tájékoztató kampányok, mert be kell(ene) végre látni, hogy a nők elnyomásán alapuló évezredes status quo megváltoztatásának vágya és akarata időnként extrém figyelemfelkeltésbe is átmehet, mert végső elkeseredésében, kiszolgáltatottságában egy adott csoport azt mondja, hogy eddig és ne tovább. De 2025-ben a világnak ezen a részén már illene megérteni és elfogadni, hogy a feminizmus nem a nők felsőbbrendűségét hirdeti a férfiak ellenében, hanem az egyenlő lehetőségekért, a társadalmi korlátok lebontásáért küzd. Azért, mert a nő is ember, ugyanúgy megilleti a tanuláshoz, saját döntésekhez, saját vagyonhoz, érvényesüléshez, a férfiakkal egyenlő elbánáshoz, fizetéshez való jog. Hogy mély az a kút, súlyosan terhelt az a múlt, ahonnan idáig el lehet jutni. És ha a férfiak számára úgy is tűnik, hogy minden teljesült már, az korántsem így van, mert a társadalomban mélyebben rejlő egyenlőtlenségek, például a hatalmi egyenlőtlenségek továbbra is éreztetik hatásukat, mifelénk is, elég csak a vezetői réteg nemi összetételére vagy a családon belüli munkamegosztásra, a mit illik és mit nem egy nőnek kérdéskörre gondolnunk.

Talán a leglátványosabb szemléltetése a nők helyzetének és a feminizmus elvei létjogosultságának az lenne, ha az izlandi nők mintájára itt Székelyföldön is megszerveznénk egyszer, mondjuk jövő év március 8-án a női szabadnapot. Ők megtették ezt 1975 októberében, és világszenzáció lett belőle. Aznap a női dolgozók kilencven százaléka döntött úgy, hogy „kiveszi” a szabadnapot. A reptéren töröltek minden járatot, „mert nem jelentek meg a légi utaskísérők, a banki vezetőknek maguk kellett kávét főzniük, majd beülniük a pénztárba. A diákokat üres tantermek fogadták. A férfiak bevonszolták gyerekeiket a munkahelyükre. Leálltak a gyártósorok. A recepciós pultoknál senki nem vette fel a telefont, néhány túlterhelt férfi alkalmazottra hárult minden feladat” – olvashatjuk Egill Bjarnason A megkerülhetetlen Izland könyvében. Leállt az élet, kint és bent, mert a „csak” háziasszonyként működő nők is hagytak csapot-papot és kimentek a fővárosban délutánra meghirdetett nagygyűlésre. Későbbi években már csak néhány órára szálltak ki a mókuskerékből a nők, hogy megmutassák a látható (de többnyire alulfizetett) és láthatatlan (háztartás, „érzelmi munka” a családban) munkájuk nagyságát és fontosságát. 
Az egyik legalaposabb kutatás, amely az országokat rendezi rangsorba aszerint, hogy mekkora a nemek közti szakadék, azaz milyen a nők helyzete, hozzáférése a tanuláshoz, az egészségügyhöz, illetve mekkora eséllyel lehet belőlük felső vezető, a World Economic Forum évente kiadott listája és elemzése. A 2024-es jelentés 146 országot vizsgált, Románia a 68. (Magyarország a 101.!). Izland 2009 óta stabilan vezeti a rangsort (első helyeken ott a többi északi ország). Női szabadnappal vagy anélkül, de ott már rég sikerült, jelenleg elnökük és miniszterelnökük is nő. 
Vajon ha egyszer mi, székelyföldi nők is szabadnapot vennénk, utána tudnánk már más szinten és érdemben beszélni a feminizmus lényegéről, követeléseiről és létjogosultságáról a férfiakkal? Mert egyelőre a feminizmus még sokak számára szitokszó. Egyébként már csak az, hogy indulatokat kavar még mindig, mutatja, hogy dolgunk van vele. Hiszen gyakran még egyes nők is elítélik a magáért jobban kiálló nőtársukat…