Augusztus elsején mintha új időszámítás kezdődne, és mindenki, legalábbis az úgynevezett lakosság, lélegzet-visszafojtva várja az ország „újraindítását”. Tavaly ilyenkor hatalmas kampánylázban éltünk, amelyben még a nehezen meggyőzhető személyek – magam is ezt a tábort erősítem – is hinni akarták, hogy a „józan észre” kell hallgatni ahhoz, hogy az ország sorsa jobbra forduljon. Pedig az elemzők, a gazdasági szakemberek már ekkor kongatták a vészharangot: a választások után, bármilyen kormány is álljon az ország élére, viharos időszak következik.

De azért mégis bíztunk a mieinkben, főleg mi, magyar ajkú kisebbség. „Többet a polgárnak, kevesebbet az államnak!” Ez most, egy évvel később, már-már ironikusan cseng a fülünkben. Mintha minden megfordult volna, nemhogy többet kapna a polgár, egyre kevesebb marad neki. Érdekvédelmi szervezetünk szövetségi elnökének rövid videója kering a közösségi médiában, amelyben arról beszél, hogy kihívásokkal teli időszak előtt állunk. Mint mondta: „Nem keresem, hogy ezért most épp ki a hibás, vagy hogyan sikerült egy év alatt a költségvetési deficitet 2024-ben 5 százalékról 9,6 százalékra emelni. Mert akkor kellene ujjal mutogatnunk, és tudjuk, hogy hová kellene fordítanunk a tekintetünket…” – fogalmazott a videóban. De tényleg! Hová kéne néznünk? Egyáltalán hogyan jutottunk idáig, ilyen gyorsan? Gondolom, nem gyalog! Tavaly az elmúlt 35 év talán legkomolyabb kampányát nyomták le a pártok, futószalagon jöttek szembe velünk a közösségi médiában a kampányhirdetések, mintha nem lenne holnap. Pedig van, és aki eddig nem tette, holnaptól szembesülhet vele, hogy milyen időszak vár ránk valójában. És hogy annak az árát – nem meglepő módon – a társadalom alsóbb rétegei fizetik meg a leginkább.
Most pedig várunk. Várunk az államférfiakra, akik majd legények lesznek a gáton, és rendet vágnak. Lássuk, mire lesz elég a kardcsapkodás – egyelőre annyit látni, hogy a társadalom rétegei közötti szakadék mélyül, egyre jobban.
Az augusztustól érvényesített „reformpróbálkozások” felszínre hoztak valamennyit abból, hogy miként is mennek az országban a dolgok, hogy mekkora visszaélések vannak vezetői pozíciókban lévők részéről, hogy a bürokratikus útvesztők kevésbé szolgálják az állampolgárok érdekeit, inkább csak pozíciók bebetonozásáról és a színfalak mögötti játszmák kiszolgálásáról szólnak.
Nos, a társadalom jelen helyzetben még mindig belátó, és az emberek többsége nem akar többet vagy mást, mint a boldogulás lehetőségét, tisztességes megélhetést és kicsit kiszámíthatóbb jövőképet – lehetőleg itthon, nem egy másik országban. Vezetőink számára soha jobb alkalom: most legyenek legények a gáton, most bizonyítsák rátermettségüket és problémamegoldó készségüket!