A környéken lakó társainkkal indultunk minden reggel, a téli dermesztő hidegben még tűzifát is kellett vinnünk felváltva, hogy pótoljuk az iskola készletét. Az akkori felszereltség, infrastruktúra össze sem hasonlítható a mostanival, nem beszélve a választás szabadságáról, hiszen ma már nem egyértelmű, hogy településünk iskolájába vagy a körzetileg meghatározott intézménybe íratjuk be a gyermeket. 
A bőség zavara, a gyakran követhetetlen ütemű fejlődés páratlan lehetőségeket rejt, de a döntést is megnehezíti. Milyen szempont szerint válasszunk iskolát csemeténknek? Legyen jó hírű, jól felszerelt, „erős” iskola, vagy inkább közeli, akár kevés diákkal működő, ahová egyedül is eljut a kicsi? Mennyire fontos a pedagógus személye? Vagy inkább az a fontos, hogy román tannyelvű legyen az intézmény, „hogy ne maradjon le a gyermek”? 

A választás szabadsága sokszor összezavarja a döntés előtt álló szülőt, aki legtöbb esetben nem vonja be a gyermeket ennek a nagyon fontos kérdésnek a megvitatásába. A legtöbb esetben felejtős a falusi iskola – bár a legtöbb esetben felveheti a versenyt a legtöbb városi intézménnyel –, mert gyengébb a színvonal, amely a gyermek fejlődését korlátozza – ezt hallom sok szülőtől. Így kerülnek a tehetősebb családok gyermekei városi iskolákba, napjuk jelentős részét utazással töltve, szigorú időbeosztással élve és eredeti környezetükből kiszakítva. Nem feltétlenül rossz ez a megoldás, de mindenképpen mérlegelni kell.
Iskolaavatón voltam nemrég, ahol a korábbi helyett modern, jól felszerelt intézményt kaptak vissza a diákok és pedagógusok. A remek felszereltség, a technológia és modern módszerek mellé azonban kell a pedagógus lelkülete, szívvel-lélekkel végzett munkája, enélkül nincs fejlődés, haladás. Az ünnepségen nem titkolták azt sem, hogy több kisvárosi család döntött úgy a korábbi években, hogy máshová íratja iskolába a gyermekét: ezen változtatni szeretnének, párbeszédet kezdeményeznek a felek között. Mert nem elég a korszerű intézmény és a kiváló „alapanyagul” szolgáló diák, kulcsfontosságú a pedagógus és a szülő hozzáállása, támogató jelenléte is. Ki mástól tanulhatna következetességet, időbeosztást, kitartást és szorgalmat a gyermek? A hozzá legközelebb álló személyek példája, életvitele, a tanuláshoz való kimondott-kimondatlan hozzáállása lesz a mérvadó számára. Az okoseszközök és tanulást segítő programok világában is mi vagyunk az elsődleges kapcsolódási pont. Pozitív és negatív visszajelzéseink egyaránt egy életen át kísérik gyermekünket/diákunkat a döntések és lehetőségek közötti keskeny határvonalon.