Donald Trump amerikai elnök szemet vetett Grönlandra, és eltökéltnek tűnik, hogy meg is szerezze a szigetet az Egyesült Államok számára. A csapból is ez folyik. Trump január elején hiperaktív üzemmódra kapcsolt, mindent elkövetett azért, hogy róla szóljanak a hírek, vele legyen tele a sajtó. Hellyel-közzel sikerült is neki – több hazai és külföldi portálon tegnap is ő volt a címlapon.
Az amerikai elnök tényleg meglehetősen erősen kezdte az évet. Rögtön azzal, hogy elfogatta és az Egyesült Államokba szállíttatta Nicolás Maduro venezuelai államfőt. Amerikai elnöktől szokatlanul őszintén kimondta: a venezuelai kőolajtartalékok megszerzése is motiválta az akciót. 

Donald Trump korábban is beszélt arról, hogy meg akarja szerezni Grönlandot, de sokan egyszerű politikusi nagyotmondásnak hitték, s jóformán senki sem vette komolyan. Hiszen Grönland az Egyesült Államokkal szövetséges Dániához tartozik. Ezért érhette némileg váratlanul a világot a felismerés, hogy az amerikai elnök igenis komolyan beszél. Ráadásul annyira, hogy a katonai megszállás lehetőségét is felvetette. Most legújabban meg vámot vetett ki azokra az országokra, amelyek szerinte akadályozzák őt nagyszabású terve végrehajtásában. Ha a Törökország és Görögország közötti nézeteltérést leszámítjuk, példátlan fejlemény az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) létrehozása óta, hogy a védelmi szövetség két tagjának van nyílt területi vitája.
Függetlenül attól, hogy kinek adunk igazat az adott kérdésben, ez a fejlemény nyugtalanító. Az érintett európai országok válaszlépéseket fontolgatnak, ami elhúzódó gazdasági háborút eredményezhet, ha a felek a politikai nyomásgyakorlásnak ezt az erőteljes megoldást alkalmazzák. Egy ilyen adok-kapokból valószínűleg egyik fél sem jön ki győztesen, viszont mindkét félnek van veszítenivalója. A járulékos veszteséget valamennyi EU-tagállam, így Románia is elszenvedheti.
Csöppet sem szívderítő azt olvasni, hogy az amerikai elnök a norvég miniszterelnöknek címzett levelében azt írja: nem érzi magát kötelezve, hogy kizárólag a békében gondolkodjon. Mindezt azért, mert nem kapta meg a béke-Nobel-díjat, amelyre annyira áhítozott. Mint köztudott, a béke-Nobel-díj az egyetlen, amelyet nem a svéd, hanem a norvég Nobel-bizottság bírál el…
Nem feltétlenül az a gond, hogy Trump szeretné megkaparintani Grönlandot, már más amerikai elnökök is megpróbálták megvásárolni. Érthető a mögöttes geopolitikai megfontolás is. Az aggasztó az, ahogyan érvel. Ugyanis ismerős valahonnan. Ötéves gyermekek szoktak így durcizni, ha nem kapják meg a beígért fagyit. Ilyenkor nevetni szoktunk, esetleg megjegyezzük: nézd már, milyen aranyos, amikor durcás. Ellenben ha a világ legnagyobb hadseregével rendelkező állam vezetője tanúsít ilyen magatartást, abban semmi vicces nincs. Ellenkezőleg: félelemkeltő, hogy a világ vezető hatalmát egyetlen ember hiúsága befolyásolhatja, aki úgy cselekszik, ahogy épp pillanatnyi szeszélye diktálja.
Hogy mi közünk nekünk ehhez a Székelyföldön? Csak annyi, hogy egy olyan országban élünk, amely NATO-tag, és amelynek biztonságát épp ez a katonai szövetség garantálja. Aligha járnánk jól a szövetség felbomlásával.
Ez az év is jól kezdődik. Nem elég, hogy egyre durvábban érezzük a bőrünkön a megszorítások hatásait, még a világrend eddigi stabilitása is megbomlani látszik.
Ahogy örök optimisták szokták mondani: innen szép a győzelem.