Tehetségesek, stréberek, sokkal érettebbek, mint a velük egyidős, ép családi hátterű társaik. Vagy épp ellenkezőleg, még nem tudják, miben igazán jók, komolytalanok, kevésbé érettek, mint a velük egyidős, ép családi hátterű társaik. Az állami gyermekvédelmi rendszerben élő gyermekek sok meglepetést tartogatnak a tarsolyukban, és ha mást nem is, de öt perc alatt olyan történeteket tudnak elmesélni saját tapasztalataik alapján, ami egy szebb világban csak rémálmokban történhet meg. Ők viszont mindennap szembenéznek a ténnyel, hogy a szüleik lemondtak róluk, hogy le kellett mondaniuk róluk. Ígéretekkel hagyta őket el anyjuk-apjuk, hogy majd utánuk jönnek, de nem jöttek. Olyan kicsik voltak, hogy már nem is emlékeznek a szülő arcára, amikor elhagyták őket. 
Amikor iskolás voltam, volt egy program, önkéntesként jártunk olyan házakba, ahol gyermekvédelmi rendszerben élő lurkók éltek. Segítettünk nekik a házi feladat megírásában, vagy csak játszottunk, beszélgettünk. Volt, aki lelkiismeretesen rágta át magát minden tananyagon, és volt, aki kirajzolt magából mindent: örömöt, várakozást, dühöt és bánatot. Volt, aki mindig szerelt valamit, és volt, akinek már akkor, kiskorában azon járt az esze, hogy ha nagy lesz, le fog lépni, elmegy innen, és hátra sem fog nézni. Pont olyannak tűntek, mint bármelyik másik gyermek, akinek van családja, mégis minden teljesen más az ő esetükben.
A múlt héten volt a gyermekvédelmi rendszerben élő, 17 évnél idősebb fiatalok számára egy fontos esemény, erről lapunk is beszámolt. A Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság a Családügyi, Ifjúsági és Esélyegyenlőségi Minisztérium kezdeményezésére Hogyan tovább? A gyermekvédelmi rendszerben nevelkedő fiatalok lehetőségei címmel szervezett találkozót. Első alkalommal rendezték meg, és közel kétszáz 17 évesnél idősebb, a Hargita megyei gyermekvédelmi rendszerben felnövő fiatal vett részt rajta. Tájékoztatták őket lehetőségeikről (ezt egyébként is megteszik egyénileg), és meghívott előadók tartottak rövid előadásokat.
Mint ismert, két lehetőségük van: maradni a gyermekvédelmi rendszerben 18 éves koruk után, vagy kilépni belőle. Maradhatnak 26 éves korukig, ha folytatják tanulmányaikat, legyen ez bármilyen iskolai, egyetemi vagy nappali tagozatos képzés. Ha kilépnek a gyermekvédelmi rendszerből, kaphatnak egy egyszeri támogatást, amelynek értéke nagyjából háromhavi fizetésösszeg, és megkapják a 18 éves korukig összegyűlt gyermeksegélyt is. Az eseményen az is elhangzott, hogy ha kilépnek, de továbbtanulnak vagy dolgoznak, és ezek valamelyikét hivatalosan igazolni is tudják, akkor 26 éves korukig havi több mint 2800 lej értékű állami támogatást kapnak. Ez az ő hamuban sült pogácsájuk, de a mesékkel ellentétben, az útravalót nem az édesanya süti, hanem az állam adja.
Nagy döntés ez, és a gyermekek választanak – igaz, hogy szociális munkások és pszichológusok segítségével, de össze lehet egyáltalán ezt hasonlítani egy anya vagy apa tanácsával, példamutatásával? Annak, akinek nincs családja, csekély vigasz, hogy az állam támogatja. De van, akinek még vigaszból is kevés jut…