Románia az európai élvonalban van a vakációs napok számát illetően: a tanév ideje alatt összesen 120 napot pihenhetnek az iskolások, köszönhetően a szünidőknek és a hivatalos szabadnapoknak. Országunkat csak Málta, Lettország, Észtország és Franciaország előzi meg ezen a listán – derült ki egy friss jelentésből.
Bár tényleg sok a szabadnap (még ennél is több, ha az egy-egy ünnepnap után „megadott” hétfőket és péntekeket is ideszámítjuk), tanítási időben jóval többet ülnek a tanulók a padban, mint Európa más országaiban élő társaik. Az elemi osztályok még rendben vannak heti óraszám szempontjából, de az általános felső tagozatán már elszabadul a pokol. Egy 13-14 éves majdnem annyit „dolgozik” az iskolában, mint egy felnőtt, a magyar tannyelvű intézménybe járó hetedikeseknek például heti 36-38 órájuk is lehet, főleg, ha valamilyen tagozatos (zene, képzőművészet) iskolába járnak! Ha még ehhez hozzáadjuk a házi feladatokra fordított időt, egy-két-három magánórát, akkor nekik már esélyük sincs a nyolc óra munka, ugyanennyi pihenés és szórakozás idilli rendszerét megtapasztalni, simán túllépik a felnőttek esetében megszabott 40 órás munkahetet. Egy, az oktatási rendszer anomáliáit leleplező hazai honlapon (parintiicerschimbare.ro) olvasható, hogy az 5-8. osztályosokat valósággal kiszipolyozzák a zsúfolt órarenddel: miközben az európai átlag két éve 2852 tanóra volt egy esztendőre, addig nálunk ez majdnem ezerrel több! Mivel a legtöbb nyugati országban kevesebb az iskolai „szabadság”, ezért az egyébként is kisebb óraszám több napra oszlik el, így a diákok napi óraszáma jóval kevesebb a mienknél.
Egyébként az egységes kerettanterv a hetedikes és nyolcadikos tanulók számára nagyjából 30-31 órát ír elő. Igen ám, csakhogy a minisztériumban valahogy mindig elfeledkeznek arról, hogy ebben az országban több ezer olyan gyerek van, akinek szülei a kisebbségi nyelven való oktatást választották, és ők lesznek azok, akik alapállásból túlterhelt órarenddel indulnak. Románórájuk ugyanannyi, mint a többségnek, és „pluszban” ott vannak a magyarórák, legalább heti négy. Valahogy sosem éreztem fairnek ezt a „ha anyanyelven akarsz tanulni, akkor vállald a következményeit”-hozzáállást. Mert attól, hogy egy nemzeti kisebbséghez tartozik a gyermek, bio-pszicho-szociális szükségletei, igényei ugyanazok, mint a többségieké. Mindeközben életben van az egészségügyi tárca szabályozása is, amely szerint az általános iskola felső tagozatán napi 4-5 óra lenne az ideális, szakközépiskolában és szakiskolában napi 5-6. Azaz az általános testi-lelki egészséghez bőven elég lenne csak ennyit iskolában ülni, mert akkor maradna idő mozgásra, sportra, játékra, pihenésre és igen: semmittevésre is. Mert ez utóbbira is nagy szüksége (lenne) az épp a serdülés hullámvölgyein sodródó kamasznak. 
Sajnos, az új tanügyi törvény sem hozott ezen a téren újdonságot. Egyértelmű, hogy a tananyag mennyiségén kéne már rég radikálisan csökkenteni és módosítani, de valahogy eddig még sosem jutott el a törvényalkotói, törvényhozói és akadémiai közösség. Pedig tiltakozás, kutatás, jelzés, ígéret sok született a témában... Van szülő, aki megpróbálja kimenteni a gyerekét otthonoktatásba, alternatív iskolába, de ehhez pénz, idő és energia kell. A többség tehetetlenül nézi a leterhelt, gyakran már csak a túlélésre játszó gyermeket, és várja, hogy valahogy járjon le már az egész. 
Egy, a témában zajló közösségi vitában elhangzott viszont egy ötlet: össze kéne fogniuk a szülőknek, és be kéne perelni a minisztériumot gyermekkínzásért.
Holnap viszont jön egy újabb szabadnap, ezúttal az oktatás nemzetközi napja alkalmából szusszanhatnak egyet a tanulók. Örüljünk hát ezeknek a napoknak, amelyek legalább kissé fellazítják a túlterheltséget.