A román belpolitikát jelenleg jellemző feszültséghez képest a hollywoodi filmekből ismert mexikói felállás egy pajkos fogócska a játszótéren. (Mexikói felállás az a feszült filmjelenet, amelyben legalább hárman szerepelnek, és úgy fognak fegyvert egymásra, hogy ha egyetlen lövés is eldördül, senki nem kerülhet ki győztesen.) De a politikában, főleg e mioritikus tájakon, van egy másik síkja is a konfliktusnak: túl azon, hogy minden szereplő kinyírna valakit, egy másik valakivel van egy titkos megállapodása is. Egy? Legalább egy.

Elnézést, így az elején leszögezném, hogy az AUR nem része a felállásnak, ő a sarokban azt a kávét szürcsöli, amit rögtön azután kért, hogy a PSD benyújtotta a bizalmatlansági indítványt az a kormány ellen, melynek koalíciós tagja és partnere volt. Végső soron az történt, hogy egy ígéretes tavaszi napon az ország sorsáról békésen fabulázó asztaltársaságnál Sorin Grindeanu, a PSD vezére és szállítási miniszter kirúgta a széket a miniszterelnök, Ilie Bolojan alól – a zajra mindenki felpattant, és fegyvert fogott valakire. Ahogy az már lenni szokott egy asztaltársaság lelkiismeretükben súlyosan terhelt tagjai között. 

Vegyük sorra: világos, hogy a szociáldemokraták Bolojant, a PNL elnökét és miniszterelnököt vették célba. Az USR listáján sokkal többen vannak, mint ahány kezében fegyvert képes tartani, ezért csak biztos célpontra tart, a PSD-re. A PNL természetes válaszreakcióként fegyvert fogott a PSD-re, mire a szélbíró, az államfő maga, mindenki számára hallhatóan odasúgta Bolojannak: Vigyázz, véletlenül kiloptuk a tölténytárt a mordályodból! Legalábbis nem lehet másként értékelni azt, hogy Nicușor Dan a PNL háta mögött kormányalakítási megbízást adott a párt egyik diverzáns elöljárójának. 

És ilyenkor látszik csak igazán, hogy ha a mexikói felállásban senkinek nincs rendben a fegyvere, milyen sokat számít a taktikai érzék. Hogy az RMDSZ mit képes lerendezni egy vízipisztollyal… na, arra az utókor is biztosan emlékezni fog.

Érdemes a jelenlegi történeseket legalább a 2024-es választási eredmények perspektívájából is szemügyre venni. Azt a választást a maga 22 százalékával a PSD nyerte, és úgy tett, mintha az Európa párti utat komolyan gondolná. Nagyjából mostanig. (Nem mostanig gondolta komolyan, csak mostanig tudott úgy tenni, mintha…) 2026 tavaszára ugyanis a közös ellenfél, az AUR népszerűsége a választásokon elért 18 százalékkal szemben 41,4 százalékra (!) ugrott a biztosan szavazó, biztos pártválasztók körében, míg a PSD visszacsúszott a második helyre áprilisban, a májusi adatok szerint pedig a PNL is maga mögé utasította: a biztos pártválasztók körében ugyanis 21 százalékot szereznének a liberálisok, míg a PSD alig 13-at. Az átfordulás hátterében elemzők szerint is az áll, hogy a PSD gyakorlatilag megbuktatta saját kormányát és belpolitikai káoszt okozott.  

Sajnos igazuk lett azoknak, akik 2024-ben kételkedtek az akkor felálló négypárti koalíció stabilitásában. A jelenlegi kaotikus helyzet következményeként egyáltalán nem zárható ki az előrehozott választásokkal kalkuláló forgatókönyv. Minden más szcenárióban, amelyekben a ’24-es választások eredménye szerint oszlik a politikai erő, a PSD továbbra is a mérleg nyelve, eldöntheti, hogy melyik csapáson halad tovább az ország. Se jósok, se elemzők nyugodt lelkiismerettel nem jelenthetik ki ma, hogy fél vagy egy év múlva nem kerül hatalomra az AUR. Abban viszont reménykedhetünk, hogy egy esetleges szuverenista kormány asztalánál ott fog ülni Grindeanu és az őt egyhangúlag elnökké választó pártja, a PSD is. Pikk-pakk megoldódik minden.

A jelenlegi belpolitikai helyzetre nemrég elmés külpolitikai megállapítást tett egyik elemzőnek nem minősülő, de elemzői képességekkel megáldott ismerősöm egy elsősorban melós férfiak eszmecseréjének otthont adó kultúrintézményben: – Ha ezt az egészet nem Vlagyimir csinálja, akkor Vlagyimirnak nem is kell csinálnia semmit. (Utalva arra, hogy az április 12-én lezajlott magyarországi választásokat követően két héttel robbant ki a romániai botrány. Két hét, az ötlettől a bürokrácián át a megvalósulásig.)