A tiszta hegyek világnapja van szeptember 26-án – hívta fel a figyelmet ismerősöm a közösségi médiában, ismertetve ennek jelentőségét a mindennapi életünkben. Bár nem feltétlenül tartjuk számon éppen ezt a többtucatnyi világnap között, a hegyek fontosságát a mindennapjainkban nem vitathatjuk. Körbevesznek minket, biztosítják az ideális hőmérsékletet, a jó levegőt, a gyógyhatású növényeket és gyümölcsöket, gombákat – minden feltételt megadnak egy olyan életmódhoz, amelynek alapja az egészség. Bárcsak tudnánk élni a lehetőséggel, de legtöbb esetben nem ez történik, mint ahogy ez a nap is felhívja a figyelmet számos hiányosságra.
Több mint két tonna szeméttől tisztították meg a Mount Everestet 2021-ben: a különböző expedíciók után ennyi oda nem illő dolog maradt fenn a hegyen, ezt negyvenhét(!!) nap alatt tudták összegyűjteni a nepáli hegymászók. Ugyanerre a jelenségre hívták fel a figyelmet a K2 hegycsúcs kapcsán: egy nepáli alapítvány közleménye szerint a szeméthegyek a mászók egészségét is veszélyeztetik, ugyanis az olvadások és fagyások miatt bekerülnek a jégtakaróba, ahonnan igen nehéz eltávolítani. Belegondolni is rossz, hogy amikor egy hegymászó jeget olvaszt, hogy ivóvízhez jusson, szemetet talál benne… Pedig mennyivel egyszerűbb lenne, ha mindenki lehozná, amit felvitt magával, és „csak” a félelmeit, kishitűségét hagyná ott a világ legnépszerűbb hegyein…
Bár nem számoljuk tonnában, a mi hegyeink levegőjét is szeméthegyek rontják, erdei sétáink nyomán sűrűn találkozunk oda nem illő tárgyakkal, s már az erdei levegő sem a régi, a források vize sem feltétlenül tiszta és egyáltalán nem érintetlen a táj… Miközben egyre többen döntenek úgy, hogy lakott területektől távol, a vad természetben építenek hétvégi vagy akár lakóházat, egyre népszerűbbek a lombházak, ahol a legnagyobb nyugalomban lehet a természet varázslatos működését észlelni, mégsem tudjuk felmérni a saját felelősségünket mindebben. Keresve a csendet, a háborítatlan nyugalmat és az „embermentes” övezetet, talán mi vagyunk a legnagyobb veszély a környezetünkre nézve.
A hatóságok elrettentésként pénzbüntetést alkalmaznak, amit vagy kifizet a szemetelő, vagy nem, de a mentalitása nem változik. Talán ha minden ősszel és tavasszal „letöltendő” szemétszedésre lenne ítélve, munka közben lenne ideje elgondolkodni a természet körforgásának csodáján, ismerkedhetne a több ezer évig lebomló szeméttípusokkal, szembesülne azzal, hogy az állatok lábára, szárnyára tekeredő műanyagok akár az életüket is veszélyeztethetik, és talán következő alkalommal elvinné a szemetesig azt, ami odavaló. Talán változnia kellene mindannak, amivel önmagunknak is ártunk…