Valaki ébresszen már fel, biztosan álmodom: ami mostanában körülöttünk és a nagyvilágban történik, nem lehet a valóság. Nem, a valóság nem lehet ennyire abszurd és groteszk egyszerre. Mintha a Ponyvaregény című filmnek látnám valamilyen elképesztő dilettáns feldolgozását. Ilyesmit legfeljebb álmodik az ember. 
Akkor bizonyosodtam meg végérvényesen arról, hogy álmodom, amikor az egyik ismerősöm közölte velem, hogy egyetért Gigi Becalival. Illetve ekkor még nem, mert azt hittem, viccel. Elvégre a futballklub-tulajdonos excentrikus megnyilvánulásaira a bukaresti sportbulvár mondhatni üzleti modellt alapított: nagyotmondásainak közvetítésével egészen jó nézettséget érnek el a kereskedelmi sporttévék. A juhász – ahogy focicsapatának ellendrukkerei, jómagamat is beleértve, szokták nevezni – évek óta üzembiztosan szállítja a bombasztikus nyilatkozatokat, amelyek többnyire annyira elrugaszkodottak a valóságtól, hogy megfelelő jelzőt is nehéz találni a leírásukra. Amióta Becali megvette a Bukaresti Steauát, amelynek később bíróságon elvesztette névhasználati jogát, és ezért hívják most csapatát FCSB-nek, a legtöbb erdélyi focidrukkert a hideg rázza, ha meglátja őt nyilatkozni, és végtelenül jóleső kárörömmel tölti el, ha kikap a csapata.

Becali ripacskodásával természetesen elérte azt is, hogy a válogatott gúnyolódások céltáblája legyen. Ehhez remek muníciót szolgáltatott a tény, hogy sokáig a FCSB csak akkor tudott bajnokságot nyerni, amikor tulajdonosa épp a börtönben ült. Amióta kiszabadult, tavaly nyertek először bajnokságot. Esetében szinte fölösleges megemlíteni, hogy amúgy nézetei szélsőségesek és – eufemisztikusan fogalmazva – nem szereti a magyarokat. Ez nála egyszerűen alapértelmezett beállítás.
Többek között ezért hittem azt, hogy ismerősöm viccelt, amikor azt állította, egyetért Becalival. Majd megdöbbentem. Illetve, ami ezután jött, az nem is az én megdöbbenésem volt, hanem a döbbenet maga. Ismerősöm ugyanis felhívta a figyelmem Becali néhány közelmúltbeli nyilatkozatára, amelyek eddig elkerülték a figyelmemet. George Becali a Pro TV YouTube csatornájának adott nyilatkozatában élesen kritizálta Călin Georgescu EU- és NATO-ellenes nézeteit. „Primitívek voltunk korábban. Az Európai Unió emelt fel minket! Most hatszor nagyobb a GDP-nk. Ha nem lett volna az EU, siralmas helyzetben lennénk, holmi szerencsétlenek” – nyilatkozta. „A NATO tagjai vagyunk. Nyugodtan alszol az ágyadban? Senki sem támad meg. Mibe kerül ez nekünk? A GDP 2%-ába? Számít az a 6 milliárd egy állam számára, ha a polgárai nyugodtan alhatnak?” – tette fel a költői kérdést. Rájöttem: ismerősöm egyáltalán nem viccelt. De nem attól döbbentem meg, hogy ő egyetértett a juhásznak ezekkel a kijelentései­vel. A megdöbbenésemet az a felismerés okozta, hogy én magam értek egyet Gigi Becalival! Nehezen tudtam megemészteni a gondolatot. Mi van? Gigi Becali a román szélsőjobboldal józan hangja? Meg is jegyeztem viccelődve ismerősömnek, hogy lehet, őt kellene indítani államfőjelöltnek Georgescuval szemben. 
Na és erre föl érkezett a hír, hogy Becali elindul az államfőválasztáson, ha az AUR-vezér George Simion nem indul. Ekkor bizonyosodtam meg arról, hogy csak álmodom az egészet. Olyan biztos nem fordulhat elő a valóságban, hogy akár viccből is egyetértek Gigi Becalival. Könyörgöm, ébresszen már fel valaki!