Stop! Közlekedj okosan! Bizonyára napjaink legkisebbjei már kevésbé ismerik az egykori magyar animációs sorozatot, amelynek főszereplője egy okos kutya és a gyámoltalan cica. Az állatokra vonatkozó jelzőket a sorozat ismertetőjéből használtam. Ugyancsak onnan idézem a rövid leírást is: „A kutya és a cica együtt sétálnak a városban, és közben a kutya elmagyarázza a cicának, hogy milyen veszélyek várnak rájuk. A kutya elmondja a cicának azt is, miképp kell a gyalogosnak védekeznie, valamint mesél neki a kerékpározásról és a stoppolás szabályairól is.” Igencsak hasznos animációs filmnek találom, gyerekként nem igazán kedveltem, de iskoláskorba érve rájöttem, hogy nagyon sok (gyalogos) közlekedési szabályt tanultam belőle. 
Napjainkban az agymosás helyett nem ártana sem a gyermekeknek, sem a felnőtteknek lépten-nyomon a szabályokról beszélni, s azokat betartatni. Az alapvető előírások közé a gyalogosok számára kötelezővé tenném, hogy átjáróhoz érve tilos legyen a telefon görgetése, a fülhallgató használata úgy, hogy egy pityókászsák méretű kapucni borítja a gyalogos fejét. Az sem gyakori, hogy az ilyen jelmezbe bújt személyek olykor azt sem nézik meg, hogy ki gázolja el őket, aztán meg ők, a felöltözöttek irányítanak melegebb helyekre. 
A közúti közlekedésbe sem ártana néhány új, kötelező szabályt bevezetni. Például, hogy ne szívassuk azt a társunkat, aki betartja a szabályokat. Ne lámpázzunk mögötte, ha éppen 59 kilométeres óránkénti sebességgel halad Bivalynászfalva központjában, s ne dudáljunk rá akkor sem, ha a másfél kilométeres egyenes útszakaszon balra akar letérni a főútról. Ha a rendőr a dolgát végzi (és nem visszaél hatalmával), úton-útfélen nem feltétlenül kell jelezni, hogy kéreget, koldulja a húsvéti báránypénzt és hasonlók. Lehet, hogy éppen az életünket menti meg azzal, hogy kiszedi a forgalomból a gyorshajtókat. A másik oldalról pedig, ha a rendőr „életet ment”, tisztelettel tegye: a Domnu’ Bíró megszólítás cinizmussal, flegmasággal még nem a kedvességről árulkodik. 
Láthattuk, az elmúlt az elmúlt időszakban nem telt el egy hét sem úgy, hogy ne történt volna megyénkben kisebb-nagyobb közúti baleset. A statisztikai adatok szerint országunk a vén kontinens szintjén is listavezető a halálos közlekedési balesetek számát tekintve. Senki nem szólhatja el magát, és senki sem jelentheti ki, hogy ő nem okoz balesetet, mert ma másokon, holnap rajtunk a sor. Egy biztos, útra induláskor, a gázpedál fölötti lábelnehezedésünkkor jó lenne, ha tudatosítanánk: nemcsak szeretteink, hanem a sáncok és póznák is várnak minket! Stop! Közlekedjünk okosan!