Feltérképezni is nehéz, a szörnyűségek minő garmadája leselkedik ránk. Ha az aszteroidák és atomfegyverek, vírusok és bacilusok, burjánzó sejtek, terrorizmus és szervezett bűnözés, földrengések és közelgő klímakatasztrófa nem lennének elegek, medvék és farkasok is ólálkodnak körülöttünk. De van egyvalami, ami rosszabb minden jujumadárnál és rekkencsnél, komiszabb minden más vélt vagy valós veszedelemnél: a férfinátha.
Ha van a betegségeknek piramisa, kétségtelenül ez helyezkedik el a csúcsán. A számtalan nyavalyából, amely akut vagy krónikus módon megnyomoríthatja az életünket és leronthatja az életminőségünket, ez az egyetlen, amely minden áldott alkalommal a kihalás szélére sodorja az erősebb nemet. Ez a medikusok által méltatlanul mellőzött és nem kellő komolysággal kezelt súlyos vész a mi hétköznapi hőseink Achilleusz-sarka. A teremtés koronája ilyenkor fényében megkopik és ékköveitől megfosztatik. Haláltusáját vívva nyúlik el a kanapén, tekintete bepárásodik, hangja gyenge, elhaló. Heroikus erőfeszítéssel hajlandó kortyolni az odakészített mézes-citromos teából, esetleg húslevesből. Ezt előzőleg fújjuk meg neki, nehogy egyéb bajai mellé még szájacskáját is megégesse. Méltósággal viseli az ismétlődő lázmérés és az almaecetes priznic kegyetlen tortúráját, néha hajlandó egy-egy kanálka tehéntúró lenyelésére is.
Második napon már a távirányító felemelése is komoly nehézséget okoz számára, és joggal követeli meg a teljes csendet, nyugalmat és félhomályt a házban. Amennyiben harmadnapra sem fordul az állapota, és ugyan, hogyan is fordulhatna ilyen súlyos kór ilyen rövid idő alatt, elérkezettnek érzi a hagyatkozás idejét. 37,3-as testhőmérsékletnél közjegyzőt és papot hívat. Szeretteit maga köré gyűjtve, utolsó erejét megfeszítve, elismétli, pontosan melyik bokornál húzódnak a szántóföld határai és a felső telekszomszéddal miért is kell nagyon vigyázni. Homályos tekintettel, párnák és ünnepélyes keretek között, felfoghatatlan szenvedései ellenére is férfias helytállással és fölösleges szószaporítás nélkül nyújtja át reszketeg kezével a nagypapa zsebóráját legnagyobb fiának, focikártya gyűjteményét és playstationjét a középsőnek, dedikált Pamela Anderson-poszterét, valamint Bódi Guszti kazettáját a legifjabbnak. Leánygyermekeit figyelmezteti, hogy a férfiakkal legyenek nagyon óvatosak. Élete párjának megköszöni az együtt töltött éveket, és azt mondja, hogy tudja meg, Icával az nem is úgy volt. Dolgait imígyen megnyugtató módon elrendezve, fejedelmi mozdulattal int, hogy hagyják magára, sejtetve, hogy közel a vég. Mindez a betegség természetes velejárója, ha azonban már a dugipénze helyét is elárulja, akkor valóban kezdhetünk aggódni. Ebben az esetben javaslom, hogy a gyömbéres főzetekről térjünk át valami erősebbre és a pácienst kezdjük fokhagymával etetni.  
Nagyjából egy hétig kell bírnunk cérnával és almaecettel. Ezt követően általában csodálatos gyógyulás szemtanúi lehetünk, mely természetesen nem annyira a gondos ápolásnak, mint inkább a delikvens kiemelkedő mentális és fizikai erejének köszönhető. Adjunk hálát érte!