Megyénk városainak száma összesen kilenc. A kilences szám a tökéletesség száma, a kiegyensúlyozott hármast önmagával megszorozva kapjuk. A mennyország kapuja, a spirituális, lelki élet és tudás szimbóluma. Megyénknek három nagyobb városa van, Gyergyószék, Csíkszék és Udvarhelyszék külön-külön büszkélkedhet egy-egy várossal. Nagyobb városaink sem többmilliós metropoliszok, amelyeknek politikai, gazdasági és kulturális szempontból kiemelkedő fontossága lenne akár a világ egészére vagy egy részére nézve. Tehát a paradicsomi állapotoktól még messze állunk, főleg amíg ilyen dolgokon fennakadnak, és foglalkoztatják a közvéleményt, mint a közbiztonság, a város arculata, az élhető város témaköre – ezek állandó jelleggel célkeresztben vannak.
Idegeket borzoló témák akadnak, és persze tudom, hogy megyénk városaira nem érvényesek, hogyha például azt írom, hogy a közbiztonság bizony kívánna némi odafigyelést, hiába a városi és megyei rendfenntartók. Vagy bizonyos helyeken a város tisztaságával van gond, vagy a meglévő dolgokra több odafigyelés kell, a vandalizmus visszaszorítása is prioritás, nem is beszélve a tárgyak, építmények rendeltetésszerű használatáról. Természetesen ez alól Székelyudvarhely, Csíkszereda és Gyergyószentmiklós egyaránt kivételek, javítsanak ki, ha tévednék, elvégre általánosítani sem szabad, hogy mit ne mondjak, egyáltalán kettős mércét alkalmazni városaink szempontjából.
Városaink problémáit vonjuk össze. Nevezzük Gotham problémáinak azt, hogy a bevásárlóközpontok előtt, vonatállomásokon kolduló kisgyerekek szaladgálnak, akár a méhecske virágról virágra: „Bácsi, adjon egy lejt!” De emellett felnőtt hajléktalanok alkoholtól büdös lehelettel szintén körbejárnak, hogy egy-egy kiszemelt egyéntől időnként erőszakosabb megnyilvánulással, illuminált állapotban kérjenek pénzt, a mindennapi betevő felesre. Persze az esti vonat, park vagy sötétebb utcák már nem a rendőrség hatásköre, sokkal inkább egy álarcos megmentőé. Nem is beszélve a folyamatos vandalizmusról vagy a város utcáin szemetelőkről. A város szociális munkásai éjszaka még a szemeteseket is kitakarítják, hogyha ők nem lennének, Gothamet valószínűleg felvenné a szemét. Ők az éjszakák egyenruhás hősei. 
A mostani mandátumok alatt előtérbe került az élhetőbb város és a város arculatát fejlesztő tervek hangsúlyozása. Bicikliutak, zöldövezetek szakszerű gondozása. Természetesen mindez fontos. Csakhogy Gotham egyes részein az említett alapok, mint a közbiztonság, a vandalizmus, a kátyús utcák egyaránt rontják a város arculatát. 
Viszont egyelőre úgy tűnik, nincs mit tenni. Ahhoz, hogy valamit tenni lehessen, pénzre és pénzre lenne szükség. No, meg némi mentalitásváltásra, legalábbis a lakosság körében, mert nem minden esetben az elöljárók a felelősek mindenért, kis odafigyeléssel mi, civilek is sokat tehetünk városunkért.
De addig is csupán a városaink száma jelzi – a megyében összesen kilenc, amelyből három nagyobb – a tökéletes paradicsomi állapotokat, lakói és vezetői időnként, úgy tűnik, megmentőre szorulnak, vagy legalábbis magasabb költségvetésre. Gothamnek szüksége van Batmanre, kérdés, hogy fordítva is igaz ez?