A Szentháromság vasárnapját követő csütörtökön a katolikus egyház az Úr testének és vérének ünnepét, ismertebb nevén úrnapját üli, amely egyben a tavaszi ünnepkör lezárása is. Székelyudvarhelyen együtt ünnepelnek az egyházkerület tagjai.

Kerekes László segédpüspök arra hívta fel a népes zarándokok figyelmét, hogy úrnapján az oltáriszentségben köztünk maradt Jézusra kell irányítani még inkább a figyelmet, kifejezni az örömöt, megerősíteni a hitünket. Kiemelte, Jézus jelenléte sokszor irritálja a világot, felkavar bennünket, mert azt sugallja, hogy életünket meg kell változtatnunk.

– Ha megnézzük a mindennapi keresztény életünket, világunkat, akkor látjuk, hogy milyen nagy a kísértés, hiszen a közömbösséggel, az elgyávulási folyamattal kell megküzdenünk. Nem merjük megvallani hitünket, nem merjük felvállalni, hogy mi keresztény katolikusok vagyunk, hogy Jézus Krisztus jelen van a mi életünkben – vélekedett. 

Kiemelte: félelmeink ellenére Jézus ma is köztünk van, táplál és életet ad. Mint mondta, nagyon sok félelem veszi körül a mai embereket, azt látva, hogy nincs kibe kapaszkodni, a félelem pedig abból fakad, hogy elzárjuk magunktól Jézust. Az oltáriszentség mindezekkel ellentétben bátorrá tesz, emberekkel, betegséggel, de a jövőnkkel és szenvedélyeinkkel, sőt a halállal szemben is. 

– Amikor úrnapján rátekintünk az oltáriszentségre, el kell gondolkodnunk azon, hogy a mi mindennapi keresztény életünkben milyen helyet biztosítunk számára, befogadjuk vagy elzárjuk. Azt kívánom és azért imádkozom, hogy ne csak úrnapján, hanem életünk minden napján tudjuk, hogy ő ki az, tudjuk ráemelni tekintetünket, és soha ne váljon megszokottá a mi életünkben a kezünkbe adott misztérium, Jézus Krisztus – zárta beszédét Kerekes László segédpüspök.

A közös imát és áldoztatást követően elindult a körmenet, a kikerülés a négy égtáj felé haladt, megállva a felállított sátoroltáraknál. A körmenetet ezúttal is a zetelaki zászlóalj vezette. A kikerülés közben szórt virágszirmok és a sátrak lombdíszei áldás után szentelménynek tekinthetők, amelyeknek a néphit mágikus erőt tulajdonított, ezért ma is sokan magukkal vittek egy-egy nyírfaágat az ünnepség után.