Gyerő Attila a Lupény–vulkáni Unitárius Egyházközségből került a Homoródmentére, és öt év után húszéves cserkészmúltját próbálja tovább bővíteni itt, a székelyföldi peremvidéken. Az unitárius lelkész az éppen alakuló és terjeszkedő újfalusi cserkészcsoportról, valamint a belénk nevelt tevékenységek és a tudatos odafigyelés közti különbségekről beszélt a Hargita Népének. Már hónapokkal korábban megfogalmazódott az ötlet, viszont ahhoz, hogy néhány hét működés után ne kelljen már a felfüggesztéstől tartani, inkább kivárták a fertőzöttségi számok csökkenését szeptemberben. Gyerő Attila, az újfalusi unitárius gyülekezet lelkésze Tőkés-Bencze Zsuzsánna kolléganőjével közösen próbálja lefektetni a cserkészet első alapköveit a Hargitát Brassó megyétől elválasztó határtelepülésen – de a terv az lenne, hogy akár a mindkét Homoródmentére kiterjesszék a tevékenységet. Az elképzelés szerint minden kis és nagy faluban alakulnak különálló rajok a közös, nagy cserkészcsapaton belül, amelyek többnyire egymástól függetlenül, de bizonyos időközönként együtt is szerveznének programokat. A lelkész szerint generációkon átívelő, a jó célokért küzdő közösséget lehetne összekovácsolni ezzel az elgondolással: jelenleg az óvodától egészen középiskoláig vannak tagjaik, de egyetemistákat és már dolgozókat is szívesen várnak. – Főleg rajvezetőkre és őrsvezetőkre van nagy szükség, akik besegítenek a munkába és a települések közti távolságok áthidalhatóságában – mondja Gyerő Attila, a helyi cserkészet egyik meghonosítója. Újfaluban nagyjából tíz gyerek volt jelen az első megbeszélésen, viszont a lelkész szerint mivel még csak kialakulóban van a dolog, ezért a szám még növekedhet. A településen van egy szerényebb létszámú romaközösség is, de a lelkipásztor örömmel számol be arról, hogy a tevékenységekben rájuk is lehet számítani. – Még nem is mondhatjuk el, hogy igazi cserkészcsapat vagyunk. Inkább próbaidős cserkészekkel dolgozunk. A célunk az, hogy összefogjuk a Homoródmentén azokat a fiatalokat, akik próbálják kicsit jobb állapotban maguk után hagyni a világot – számolt be a szervező. Az unitárius lelkész nagymama és dédapa felőli családfáját kutatva, kiderül, hogy ő, bár nem Székelyföldön nőtt fel, bizonyos mértékben mégis székely származású. Öt éve él itt – elmondása szerint a várostól kicsit messze – Oklánd községben. A helyet nagyon szereti, a gyülekezeti élet is kiegyensúlyozottan működik, a falu közösségéről csak jókat tud mondani. – Nem kifejezetten templomba járó közösségről van szó, de ezen a téren sem lehet panaszkodni olyan nagyon. Viszont, ha valami ötlettel állunk elő, valamit meg kell szervezni, vagy be kell segíteni, itt mindenki nagyon lelkes – közölte a lelkipásztor. Elmondása szerint a székelyföldi embert érdekli a környezetvédelem. Ebben a régióban, a globális helyzethez viszonyítva nem olyan kiábrándító a helyzet, hiszen a lakosság jelentősebb része nem szemetel, valamint a világviszonylatban elharapódzó fogyasztói társadalmat érintő problémák sem jelentkeznek olyan agresszíven. Az emberek többsége még heti rendszerességgel megsepri a kapuja előtti utat, ezért ha már úgyis útban van, összegyűjti az ott hagyott szemetet is. Gyerő Attila szerint a védelemre nem kell tanítani a helyi embert, inkább a tudatosítás lenne a fő cél. A jelenleg vidéki óvodás és kisiskolás gyerekek még valamilyen szintű szimbiózisban nőnek fel a természettel, és demográfiai szempontból mivel az itteni városi lakosság nem igazán ugrik a negyvenezer fölé, úgy tűnik, hogy a Székelyföldön maradók körében többnyire inkább a falusi élet a jellemző. Gyerő Attila büszkén mondja, hogy a csoport megszervezésének ötlete az ő már húszéves cserkésztevékenysége által született meg. Az őrsvezetői képzést elvégezte, viszont mivel a segédtiszti fokozat elkezdése idején fejezte be az egyetemet – amikor a Hunyad megyei Lupényba helyezték ki lelkésznek –, így 2014 után egy jelentős váltás történt az életében és már a Zsil-völgyében kellett tevékenykedni. Viszont a jövőbeli célok közt szerepel, hogy a képzést valamikor befejezze, amihez talán a jelenleg kibontakozóban levő cserkészcsoport meg is teremti a lehetőséget. Mivel már gyermekkorában azonosult a tevékenységgel járó szellemiséggel, hivatásának tartja a környezettudatosság terjesztését. Ötéves tapasztalata alapján úgy érzi, hogy a környékbeli fiatalokat inkább olyan témákban kellene felvilágosítani, amelyek kevésbé érzékelhetőek a konkrét lakóterületükben. A pedagógusoknak hála a „Ne bántsd a fát, hisz ő is érez!” típusú mentalitást már a kisiskolások elég hamar elsajátítják, valamint a műanyagtermelés feleslegessége sem igényel különösebb magyarázatot, viszont a fény- és hangszennyezés, a sarki jég zsugorodása, vagy a túlzott energiahasználat inkább csak elméleti témáknak számítanak. A cserkészet abban is megoldást jelent, hogy az olyan divatos, de sok esetben áttetsző kifejezések is értelmet nyerjenek, mint a globális felmelegedés. – Persze a cserkészet a portyázásról és a táborozásról szól igazán, ezért amint az időjárás engedi, ki is fogunk lépni a négy fal közül, hiszen a tudást a fizikai térben lehet igazán átvenni. Az eddigi találkozások inkább a cserkészettel mint életformával való ismerkedésről szóltak. Ahogy korábban már említettem, nem volt lehetőség arra, hogy még a jó időben megalakuljunk, ezért most türelmesen ki kell várnunk, hogy végre sátrat verhessünk a szabadban – mondja Gyerő Attila.

Demeter Adél-Hajnalka