Mi minden kihozható egy fagyizásból…                                Fotó: Kőmíves István / Tomcsa Sándor Színház Facebook Hány gombóc fagyi fér bele hatvan évbe? Meddig kérünk ugyanabból a fagyiból, amiből a szüleink? Mikor választunk még azért is mást? Szülőként vagyunk-e annyira kíváncsiak, hogy megkóstoljuk gyerekünk kedvenc fagyiját? És mi történik akkor, ha egyszer csak már egyáltalán nem kívánjuk a fagyit? Dráma a javából. Miro Gavran, horvát kortárs szerző Fagyi című darabjának országos ősbemutatója a hónap elején volt, a darabot ma is meg lehet tekinteni. A művet – melynek eredeti címe Sladoled – Varga Viktória és Varga Iván fordította magyarra. Miro Gavran Horvátországban és külföldön az elmúlt húsz évben legtöbbször bemutatott horvát drámaíró. Műveit 40 nyelvre is lefordították, könyvei 200 kiadásban jelentek meg. Színdarabjait 300 színházban mutatták be világszerte, több mint hárommillió néző előtt. Barabás Árpád rendezésében most a székelyudvarhelyi nézők is megismerhetik Gavran kétszereplős drámáját, melynek központi témája a szülő–gyerek kapcsolat: a kezdeti összetartozás, az egymástól való fokozatos eltávolodás és az egymáshoz való visszatalálás lehetősége. A drámában a fagyizás az egyetlen biztos találkozási pont anya és lánya életében. Olyan, mint másoknak a karácsony. Amikor először találkozunk velük, anya 26, lánya 3 éves. Utolsó közös fagyizásukkor anya már több mint 80. Az előadás díszlettervezője Szűcs-Olcsváry Gellért, jelmeztervezője Gábor Zsófi m. v., a zenét Pál Attila és Pásztor Márk színművészek szerezték, dramaturg Deák Katalin m. v. A szerepeket Bekő-Fóri Zenkő és Kőmíves Boróka játsszák. Ebben a hónapban már csak ma játsszák a darabot.

HN-információ