Fergeteges koncertet adott a szé­kelyudvarhelyi G. Caféban pénteken este az öttagú sepsiszent­györgyi Selfish Murphy zenekar. Ír kocsmazenét játszanak, és most jelenik meg az ötödik lemezük. Helyzetük érdekes: itthon annyira nem ismerik őket, miközben külföldön már javában beindult a szekér. Bár Írországban még nem jártak, de szerencsére az ír kocsmazenének hatalmas divatja van Európában, így Spanyolországtól Hollandiáig, Svájctól Olaszországig szívesen ropják rá a táncot. Az együttesnek éppen nincs hegedűse, de 7-8 tradicionális ír hangszert használnak a koncertjeiken, és ezek nemcsak jól szólnak, hanem nagyon látványosak is. Martinka János alapító taggal, frontemberrel beszélgettünk a koncert után. [caption id="attachment_24465" align="aligncenter" width="1000"] Színpadon a Selfish Murphy. Kelendő az ír kocsmazene[/caption] – Milyen volt a tavalyi évetek? – Három éve járjuk külföldet, tavaly pedig 16 európai országban léptünk fel, több mint 140 koncertünk volt, nagy fesztiválokon, és kisebb szórakozóhelyeken is játszottunk. Hat európai turnénk volt már, de Erdélyben is igyekszünk fellépni, a napokban az új lemez tiszteletére éppen egy mini székelyföldi turnét bonyolított le a zenekar, Csíkszereda, Székelyudvarhely és Kézdivásárhely állomásokkal. – Mivel magyarázod a külföldi sikereket? – Érdekes, hogy itthon még nem igazán ismernek bennünket, bár játsszunk, ha hívnak. Koncertjeink jelentős részére külföldön kerül sor. Számtalan országban szeretik ezt a zenét. A héten indulunk például egy 18 napos európai turnéra, mivel közeledik az ír nemzeti ünnep, Szent Patrik napja (március 17.), s ilyenkor nemcsak Írországban, hanem több európai országban is hatalmas fesztiválokat rendeznek. Sikerült az elmúlt 3-4 év alatt nevet kiharcolnunk magunknak, nagyon sokan ismernek és hívnak is bennünket. – A ma esti buli azt bizonyítja, hogy itthon is szeretik ezt a zenét. – Szerintem hasonló a székely és az ír ember habitusa, szeretnek mulatni, és persze kell néhány sör is ehhez. Ha a zene is jó, akkor mehet a tánc, hajnalig is akár. – Saját számokat is hallhattunk ma este. Székely lélekkel hogyan születnek ír dalok? – Folyamatosan ebben élünk, ilyen muzsikával találkozunk a kinti fellépéseinken, magunk is ezt játsszuk. Eddig tradicionális ír dallamokat építettünk be a saját számainkba, de most már eljutottunk oda, hogy belőlünk is jönnek ezek a dallamok, amelyek nagyon hasonlóak az „igazihoz”. Az új lemezünknek, amely a napokban készült el, 60 százaléka saját szám. – Mi a legnagyobb álmotok? – A miénk már teljesült. Azt csináljuk, amit szeretünk, utazunk, koncertezünk, világot látunk. Tör­ténetünk példaértékű is lehet: merjél nagyot álmodni, és ha kitartóan dolgozol érte, oda teszed magad, akkor el lehet érni. Az idén például októberig már megvan a programunk, de egészen 2017-ig vannak lekötött koncertjeink. Két és fél éve pedig ebből élünk. Asztalos Ágnes