Sokkal több, mint amit elsőre lát az ember
Élettel telt meg hétvégén az udvarhelyszéki Énlaka, ahol hasonló gondolkodású és értékrendű emberek gyűltek össze, hogy közösségben éljék át a tartalmas együttlét nyújtotta lelki feltöltődést a harmadik Regejáró Fesztiválon.
[caption id="attachment_94396" align="aligncenter" width="1000"] Misztrál együttes, egymásra hangolódva. Közösségben gondolkodnak Fotók: Nagyálmos Ildikó[/caption]
Legalább két hétig lesz miről beszélni, hiszen mégiscsak történt valami a faluban – mondja félig-meddig szellemeskedve Heinczinger Miklós „Mika”, a Misztrál együttes zenésze és énekese, amikor arról kérdezzük, miért éppen itt, Énlakán szervezik meg immár harmadik éve a Regejáró Fesztivált. Természetesen nem csupán azért gyűlnek össze évente, hogy róluk beszéljenek, hanem sokkal többről van itt szó, mélyebben gyökerezik az esemény alapgondolata és felépítése.
Mika négy évvel ezelőtt Csomortáni Gál László és Morvai Ferenc művészek révén jutott el Énlakára, ahol rögtön beleszeretett egy falusi parasztházba.
– Igazából nem is a házba, hanem a csűrbe szerettem bele, hiszen Áprily Lajos Ködös évszak előtt című versének egy sorát juttatta eszembe: „a lelkedet csűr-szélességre tárd”. Leültem a ház lépcsőjére és sírva nevettem. A házat rövid időn belül megvásároltuk, és helyi mesterekkel elkezdtük a csűr felújítását. Tavaly sokat koncerteztünk Erdélyben és Székelyföldön a Misztrállal, és ilyenkor rendszerint itt a főhadiszállásunk, ide jövünk haza. Évente amúgy is háromszor-négyszer eljövünk lekaszálni a kertet, rendbe tenni a ház környékét. Örömmel
tapasztalom, hogy itt, a faluban megvan még a munka becsülete, bár ebből sajnos a parasztember itthon nem tud megélni. De a lehetőség benne rejlik a településben. Tudom, hogy messziről jött ember azt mond, amit akar, de mégis szeretnénk kihozni ezekből az adottságokból a legjobbat – mondja Mika.
Újrateremteni a közösségi helyeket
A fesztiválszervezést nem most kezdték a fiúk: tizennyolc éve rendszerint összegyűlnek a magyarországi Nagymaroson, a Duna-kanyarban, hogy együtt éljék meg a Regejáró Misztrál-fesztivál nyújtotta érzéseket.
– Nagy családdá nőtte ki magát a Misztrál, tizennyolc év alatt házasságok és gyerekek születtek, akiket látunk felnőni – meséli Mika.
Olyan programokat állítanak össze, amellyel minden korosztályt megszólítanak. Az előadók többnyire a barátok közül kerülnek ki, azokat hívják el, akiknek érdemes odafigyelni értékteremtő munkájára.
– Ezek az előadók nem folynak a csapból és a médiából sem, és ha valaki meghallgatja őket, rájön arra, hogy miért is nem lehet őket hallani. Azért születnek ezek a dalok, hogy meghallgassák és tovább énekeljék azokat. Ezért voltak nagyon fontosak régen a fonók, a közösségi helyek, ahol együtt énekelt a falu népe. Valami ilyesmit szeretnénk csinálni Énlakán és Nagymaroson is: közösséget létrehozni, formálni és összekovácsolni – fogalmazott Mika.
„Keressük a motivációt”
Semsei Angelikát tizennyolc évvel ezelőtt vetette a sors Énlakára, amikor nyolcan elindultak Magyarországról egy teljesen más úticél irányába, és végül egy gyönyörű, nagy madarat követve – amely megjelent felettük az égen – eljutottak erre a világvégi csodálatos helyre, ahol a természet még őrzi ősi formáját. Minden évben többször el kellett jönnie a faluba, mígnem tizenkét éve úgy döntöttek: házat vásárolnak. Azóta huszonhét tábort szervezett, évente kétszer, akár háromszor is.
– Az én nyelvem a tánc, és azon keresztül tanulunk magunkról és azokról a hagyományokról, régi, talán elfeledett tudásokról, amelyek segítenek megérteni saját működésünket. Az emberi lélek mélyen emlékezik ezekre a tudásokra és ezt tárjuk föl a mozgás segítségével. Ezek olyan természeti törvényszerűségek, ami alapján létrejönnek az irányok, a forgások, a kapcsolódások, a mozdulataink, amelyekről tanulva ráébredünk arra, hogyan éljünk harmóniában a természettel és önmagunkkal. Ez a harmónia bennünk boldogságot, elégedettséget teremt, más nézőpontokat hoz. Tudatosabbá válunk úgy, hogy megfigyeljük saját magunkat, a környezetünket, mozdulatainkat, hiszen a tánc sokkal több gondolati formát tud kifejezni, mint a szó. Ezért mélyebb tartalmakat, megérzéseket tudunk általa átélni és segít abban, hogy az értelmünket összekapcsolhassuk a lelki folyamatainkkal és aszerint tudjunk élni, ahogy gondolkodunk – részletezte Semsei Angelika. Kifejtette: művészekként azokat a motivációkat keresik, amelyek mozgatják a zenét vagy a táncost. Énlaka pedig éppen ezt a motivációt nyújtja – tette hozz.
– A legfontosabb, hogy tisztelettel érkezzünk mindenhová és ne romboljuk szét a természetet. Ne sértsük meg ezeket a helyeket, hiszen rögtön megváltozik az aurája. Azzal támogatjuk az itt élő embereket, akik büszkék a helyre, ahol élnek, hogy nem akarjuk megváltoztatni a környezetüket – mondta a táncművész.
[caption id="attachment_94397" align="aligncenter" width="1000"] Főként vendégek alkotják a közönséget. A helyiek is be-bekapcsolódnak[/caption]
Összhangban a helyiekkel
Az értékátadó fesztiválon összekapcsolódnak a közösségi értékek, kiváló alkalom, hogy az idősek találkozhassanak a fiatalokkal. Ilyenkor a helyiek főznek, szendvicseket, süteményeket készítenek, bekapcsolódnak a programokba. A vendégek szerint a helybélieket leginkább az elnéptelenedés bántja, az időseknek fáj az egyedüllét, a magány, nehezen viselik a hosszú teleket.
– Próbálunk minél többször jönni, könyveket, újságokat hozunk, és reggelente nem otthon, hanem a szomszédban kávézunk, beszélgetünk, hiszen ezek az alkalmak plusz időt és örömöt adnak – véli Semsei Angelika.
A ravatalózótól vissza az élethez
A fesztivál kezdetei 2016-ra nyúlnak vissza – mondja Mátéfi Nagy Tímea, az énlaki unitárius gyülekezet lelkész asszonya –, amikor ravatalozót avattak a faluban. Köztudott, hogy a kis lélekszámú lakosság nem tölti meg a templomot, amit télen ki sem lehet fűteni. A 120 főből mintegy 90 nyugdíjas, előrehaladott korú, úgyhogy a ravatalozó elkészítésekor már tudták, hogy ez egy többfunkciós épület lesz, hiszen istentiszteleteket is tartanak benne.
Mivel a Misztrál együttes frontembere, Heinczinger Miklós „Mika” házat vásárolt Énlakán – és túl azon, be is illeszkedett, megbarátkozott az emberekkel, akik el is fogadják – és itt is muzsikált, egy beszélgetés során elhatározták, hogy táborokat, kisebb fesztiválokat fognak itt szervezni. Így jött létre a Regejáró.
A környezet adott, hiszen Budapest V. Kerületével – Énlaka testvértelepülése – évtizedek óta működik egy közös faluképvédelmi program, amely révén sikerült megőrizni a házak eredeti állapotát. Szép a hely. Csend van. Tágas kertek, udvarok állnak rendelkezésre.
Tulajdonképpen bővítik azokat a programokat, amelyeket a Pro Énlaka Alapítvány honosított meg (Énlaka Konferenciák, amelynek hetedik kiadását épp e hét végén, szeptember 13–14-én tartják), illetve más csoportok is gyakorolnak. Nem kívánnak népes, nagyméretű rendezvénysorozattá lenni, mindössze annyit szeretnének, hogy kissé tágítsák azt a kört, amelyből most a hasonló gondolkodású emberek érkeznek.
Ilyenkor – bár szerények a lehetőségeik és kevesen vannak – megmozdulnak a gyülekezet tagjai is, például most süteményeket ajánlottak fel az asszonyok, és – ha nem is egész nap – igyekeztek jelenlétükkel megtisztelni a Regejáró programjait. Főként az esti órákban.
Az sem ártana az alapkoncepciónak, ha a közelben élő fiatal értelmiségi családok is bekapcsolódhatnának, hogyha másutt is hasonló elképzeléseket kezdenének megvalósítani, mert az ilyen kis szigetekből áll össze a jövőképes Székelyföld szövete. Hiszen nem csupán baráti együttlétek alkalmával kell(ene) együtt lennünk, hanem rokon-mentalitásunk jóvoltából az esztendő minden napján, hogy tudjuk, lássuk: másképp gondolkodókként egyre többen vagyunk. (Simó Márton)
Nagyálmos Ildikó