Szombat reggel, jeges utakon haladva, több mint negyedórás késéssel érkeztünk meg a hajnali misére. Ft. Adorján Imre plébános úr felvilágosított, hogy hét közben minden második napon, hat órától kezdődően tartanak rorátét a felújítás alatt lévő templomban. Ezért választottuk a szombati alkalmat. Az újságolvasók végigkövethették a különböző beszámolók jóvoltából, hogy a tavalyelőtt történt sajnálatos tűzesetet követően az egész Kárpát-medence magyarsága összefogott, hogy újjáépülhessen az alig kétszáz lelkes egyházközség temploma. Hazai és anyaországi kormányzati segítség érkezett, de igen jelentős volt a civilszervezetek és a magánszemélyek hozzájárulása is. Ebben az évben elkészültek a harangok, felállították az új orgonát, és bútorzat is került a templomtérbe. Pillanatnyilag zajlik a fő- és mellékoltárok kialakítása, amelyekhez Petrás Mária Magyarországon élő képzőművész készíti a kerámiákat. Ugyancsak Petrás Mária műhelyéből fognak kikerülni a kálvária stációképei is. Párhuzamosan zajlik a harangok villamosítása és a karzat bútorzatának befejezése. A plébános elmondta még, hogy további bútordarabokat rendeltek a sekrestyébe, szükség lesz örökmécsesre, szőnyegekre. A templom kezdi elnyerni végleges formáját. Sajnos nem sikerült visszaállítani a klasszicizáló belsőt, de a hívek bíznak abban, hogy megszokják, megkedvelik új templomukat, amely az összmagyar összefogás eredményként így nemcsak a helyieké lesz, hanem a legkülönbözőbb helyeken élő, különböző felekezeteket gyakorló nemzeté is ugyanakkor. „Vannak rendelkezésre álló források, de még mindig jól jön minden adomány” – mondta a tisztelendő úr –, majd hozzátette, hogy a nehézségek és a nemvárt műszaki akadályok ellenére is bízni lehet abban, hogy a 2019-es esztendő nyarán felszentelik és ismét Mária Magdolna védnöksége alá helyezhetik a megújított hajlékot. 

Simó Márton