Az udvarhelyszéki kis faluban, Bétában élő Gál Barna gondolt egy merészet: kerékpárra pattan másfél éves kislányával, Pannival, és kettesben körbetekerik Udvarhelyszéket. A nem mindennapi túra eredménye: ezer kilométer, megszámlálhatatlan közös kaland, élmény. Jó példa. Követendő. [caption id="attachment_46074" align="aligncenter" width="1000"] Látványosságokat is felkeresett az apa és lánya alkotta tandem. Nagy kaland[/caption] Biciklivel, másfél éves kislánnyal a hátsó ülésen körbetekerni Udvarhelyszéket? Nagy kihívás, még akkor is, ha a nagy utat nem egyszerre teszi meg az apa-lánya páros. Nem is csoda, hogy az ismerősök, rokonok őrült ötletnek tartották a „cél az 1000 kilométer túrát”, de a fiatal édesapát, Gál Barnát ez nem tántorította el a tervétől, attól, hogy pöttömnyi kislányával, Pannival kettesben bringával barangolják be szűk pátriájukat. A nagy kerékpáros kaland tavaly áprilisban kezdődött, amikor – meséli Barni – eltervezte, hogy „körbebiciklizzük” Udvarhelyszéket, megismerünk minden falut és fát a környéken. Megismerjük egymást, megismerem magamat. A cél az volt, hogy kigyűljön az 1000 kilométerünk – ebben az esztendőben teljesítettük. Az első út Székelyudvarhelyre, apósékhoz vezetett. – A határon átvágtunk Far­cádba, aztán a Lejtő utcán bé, Udvarhelyre. Hazafelé már belementem abba, hogy kocsival jöjjön Panni, nehogy már az elején megcsömöröljön a közös kalandtól. Ez volt az első nagyobb utunk. Kíváncsi voltam arra, hogy mennyit bírunk meg, így fokozatosan növeltük a távolságot. Az utat mindig megterveztem: ügyeltem arra, hogy minél kevesebbet guruljunk forgalmas úton, legyen erdő, néznivaló, olyan települést választottam, ahol még nem jártunk – mesélte a kezdeteket Barna. Nevetve tette hozzá: volt, amikor úgy elfáradt, hogy alig maradt ereje hazakerekezni, de megtörtént, hogy nem csak a szusz fogyott el, hanem a tartalék pelenka is. – Szentmihályról akartunk átjönni Sükőbe, de az út járhatatlan volt, későre is járt már. A végén bementünk szinte Malomfalvára – volt mögöttünk 65 kilométer. Ekkor újragondoltam a napi távot, hogy az ne legyen 50 kilométernél hosszabb, elvégre ez nem teljesítménytúrának indult, hanem családi programnak – magyarázta, hogy tanult útközben jól tervezni. Mint mondta, nemcsak a megtett út hosszát kurtította, de az ütemet is lassította, így jutott idő nézelődni, fára mászni, virágot szedni, őzeket lesni, vonatot bámulni, az egyenes útszakaszokon „tökmagolni”. Amíg Panni délután egyet szundított, Barna olvasott. – A biciklin indult meg a szája, akkor kezdett el mondogatni. Erősen szerettünk énekelni az erdőben – mesélte az édesapa. Ő maga is meglepődött azon, hogy egyetlen alkalommal sem esett nehezére bringára ülni, annál is inkább, mert az első sikeres próba után mindkettőjüket elkapta a hév és „ állandóan menni akartunk”. – Mehettünk, mert szép meleg nyár volt, a munkából sem kellet elkérezkedni. Tulajdonképpen munkaidőben tekertünk, mert hivatalosan gyermeknevelési szabadságon voltam. Én választottam így, mert Panni az első gyermekünk, nagyon fontosnak tartottam azt, hogy ott legyek vele, szokjam az apaságot – magyarázta Barna, aki korábban vezetője, mozgatórugója volt a Bögöz községhez tartozó három kis falu, Béta, Dobó, Vágás ifjúsági szervezetének, a Három Hegynek. Nem is hagytuk ki a kérdést: nem volt nehéz visszavonulni az aktív közösségi létből? – Nem olyan egyszerű hirtelen a közösségi tevékenységeket félrepakolni. Úgy egyeztem ki magammal, hogy elküldöm pihenőre a közösségi énemet egy kicsit, most a család az elsődleges csapat, velük bandázok. Nem érzem ma sem önzésnek a döntést. Az elmúlt években sok jó ügy mellé álltam, eljött az idő, hogy beálljak a saját magam ügye mellé is. Meg kell tanuljunk boldognak lenni, ez most a legfontosabb célunk – válaszolta Barni. Jól döntött, mert a boldogságot falutól faluig kerekezve útközben is meglelték, kislányával együtt „gyakorolták”. – Azt tapasztaltam, hogy minél több időt töltök a gyermekemmel, annál könnyebb beleélni magam az apaszerepbe. Ha egy nehezebb időszak jön, akkor mindig erőt adnak a közös élményeink, az, hogy már csináltunk szép dolgokat közösen. Korábban sokat kapkodtam, százfelé járt az eszem. De a biciklizés lelassítja az embert, időt ad arra, hogy megéld igazából a pillanatokat: jobban érzed a hágókat, jobban örvendesz a lejtőknek. Lehet, hogy sokszor gyorsabban mentem volna a bringával, de a gyermekkel óvatosabb voltam, többször megfordult a fejemben, tudatosult bennem, hogy felelős vagyok ezért a kicsi emberkéért – szólt az apai vallomás. A túra során balesetük nem volt, de néhány ijedelem igen. Gondot okoztak jó párszor az úton-útfélen felbukkanó pásztorkutyák. Barna nem félt, de Panni könnyen megijedhetett volna. A lélekjelenlét és a pufulec mindig segített – Barni szerint ezzel szinte mindig le lehetett kenyerezni a vadul csaholó ebeket. – Ha túljutottunk egy ilyen élményen, akkor mindig azt mondtam Panninak, azért mentek el, mert azt mondtam nekik, hogy seggbe rúgjuk őket – mesélte kacagva a „hős” atyai trükköt. Defektet is csak egyszer, 900 kilométer után kaptak: tövis szúrta ki a bicikli hátsó kerekét, amit Panni úgy értékelt, hogy „neki lett defektje, mert ő ül hátul”. [caption id="attachment_46075" align="aligncenter" width="1000"] Pihenő. Előtérben a család[/caption] – Tavaly áprilisban indultunk, idén márciusban gyűlt ki a tervezett 1000 kilométer. Pontosabban 1080 kilométert tekertünk Udvarhelyszéken, minden községbe eljutottunk, sőt érintettük néha Brassó és Maros megyét is. Nagyon sok fotót készítettem, sokat fel is tettem a Facebook-ra. Igaz, kicsit gondolkodtam, hogy egyáltalán van-e értelme másokkal megosztani ezt a családi túrát, de jó érzés volt látni, hogy nagyon sokan követtek, szurkoltak nekünk, csak pozitív visszajelzéseket kaptunk – summázta a közössé tett élményt Barni. A történet folytatódik, ebben az évben Csíkszék és Háromszék az útirány. A csapat is bővül: az apa, lány pároshoz az év második felében csatlakozik Barna felesége és kisfia is. Gál Barna és Panni közös kerékpáros kalandjainak képes krónikáját meg lehet nézni a közösségi portálon. Érdemes, ahogy a boldogságra tanító példájuk is követendő. Lázár Emese