Különböző víziszerkezetek – vashámor, lisztelőmalom, vízifűrész, ványoló – már a 16–17. században működtek a Kis-Homoród mentén fekvő községben – hívta fel a figyelmet Mihály János történész. Hozzátette: dokumentumok igazolják, hogy a 17. század folyamán két lisztelőmalom épült a faluban. Az 1700-as évek végén, az első katonai felmérés alkalmával készült térképen már három malom van feltüntetve a falu belterületén (Alszeg, Középszeg, Felszeg falurészeken), amelyeket résztulajdonosok (cimboraság) működtettek és tartottak fenn. Egy 1789-es adat szerint a faluban ezek olyan malmok voltak: „mely több Gazdák által biratik…” 1820-ban már négy malom volt a falu között. Az 1948-tól a 60-as évek elejéig lezajló államosítás után már csak két, szövetkezeti tulajdonban működő malom maradt a községben, éspedig a pósfalusi falurészen az úgynevezett György Péter malma, valamint a középszegi malom, amelyet az 1980-as évek során átépítettek, a malomárkot pedig betömték, feltöltötték. Bár jelenleg elektromos meghajtású, ennek ellenére igazi molinológiai ritkaság. Az épület ugyan nem szerepel a műemléki nyilvántartásban, de felújítása után arra érdemessé vált.

Mivel Lövéte község közelében halad el a Csíksomlyóra vezető Mária-zarándokút déli ága, így a vallásos turizmus útvonalára tűzött felújított malom, mint a népi technikatörténet kiemelkedő emléke, a tájházzal, a nemrég teljesen megújult katolikus népiskola a római katolikus templommal  együtt, hamarosan a Mária-út méltó „stációjává”, turisztikai látványosságává válhat.
Jelenleg a lövétei önkormányzat tulajdonában lévő két­kövű malom épületét régen, a kistáj (Homoródmente) építészeti stílusára jellemző oromfalon nyugvó nyeregtető fedte. Az oromfalakat két kisebb, téglalap alakú nyílás és az évszám megjelenítését szolgáló fülke díszítette. Ezeket az 1980-as években, a malom fedelének kontytetőssé alakításakor sajnos elbontották, durván beavatkozva megváltoztatták a helyben fellelhető építőanyagokból (kő, vízihomok, mész) emelt épület 19. századi arculatát, amelyet 1880-ban nyert el. Erre a malom falazatának hátulsó felén elhelyezett feliratos sarokkő emlékeztet. A malomkövek (amelyeket leg­­utóbb 2002–2003-ban szereztek be Aradról) beemelését, helyreillesztését szolgáló, ma már használaton kívül levő egyedi faszerkezet a felirata szerint 1909-ben készült. A helyreállítási munkálatok előtt az egész épületet tájidegen, szürkére festett vakolat borította.

– 2020-tól kezdődően igyekeztünk pénzforrást keresni a malom helyreállítási munkálataihoz. Kétévnyi kérvényezés, papírozás után végül a Kisfaludy 2030 Turisztikai Fejlesztő Nonprofit Zrt.-n keresztül (Magyarország) sikerült pénzhez jutni (23 millió forint), így a malomépület külső felújítása 2023-ban végre megvalósulhatott, de az infláció és az építő­anyag drágulása miatt nem minden betervezett munkálatot lehetett kivitelezni... Az elkövetkezőkben szükséges lenne területrendezést, parkosítást végeztetni a malom közvetlen szomszédságában. A belső faszerkezetét, berendezését is jó volna kicserélni. De az lenne az igazi, ha a vízikerék – ezzel kapcsolatban Márton László gépészmérnökkel, műszaki szakíróval egyeztettünk – visszakerülne a helyére, hogy a turistáknak lehessen megmutatni, hogyan működött egykor ez a vízimalom – mondta Mihály János.

A malomépület felújítását, egykori arculatának helyreállítását archív fotóanyag alapján végezték, terv- és kivitelezési rajzok szerint, építészeti szakfelügyelet mellett. Első lépésben eltávolították a létező tetőhéjazatot, lebontották a cserépléceket, majd eltávolították a teljes tetőszerkezetet s néhány rossz állapotban lévő régi ajtót meg ablakot. A felújítási, szerkezeti munkálatok során szükséges volt a betonkoszorúk elkészítése (zsaluzás, vasalás, beton beöntése), ezt követően az archív képeken is látható oromfalakat visszafalazták. Az új tetőszerkezet elkészítése során helyükre kerültek az új szarufák és cserép­lécek, amelyeken elhelyezték a kiválasztott héjazatot (cserepet), majd felszerelték az új lefolyócsatornákat. A belső munkálatok során beszerelték az új, fából készült nyílászárókat, kijavították a falhibákat és újrafestették a falfelületeket.

Jelenleg az egyetlen működő kismalom a környéken

András Szilveszter magánvállalkozóként 2005-ben vette bérbe a lövétei malmot a helyi önkormányzattól. Nem volt számára idegen a molnárkodás, hisz édesapja, András Szilveszter és nagyapja, András Ignác is ezt a szakmát űzte, így gyakorlatilag gyerekként leste el a mesterséget. 
– Nagyapám Kisbaconban végezte a molnáriskolát, ott szerzett diplomát. Magánvállalkozó is volt, és az önkormányzat alkalmazottja is. Édesapám is folytatta a mesterséget, a szeredai malomban dolgozott pár évet asztalosként, de ő is be kellett menjen zsákolni. Onnan áthelyezték Fenyédre, de közben működtette a lövétei malmot is. Akkor másképp működött, mint manapság: az emberek hozták a gabonát, nagyanyám bemérte, felírta a zsákra, hogy kié, hány kiló, és amikor édesapámnak annyi ideje volt, akkor leőrölte. Annak idején még a gabonát megtermelték a mezőn, és sokan idehozták a környékről őröltetni. Aztán egy ideig szövetkezeti malom volt, a gabonának egy részét le kellett adni. Amikor végeztem az iskolával, a Harmopan bérelte a lövétei tanácstól a malmot. Dolgoztam a Harmopannak is, és a fenyédi malomba is kellett menjek. Úgy működtettük, hogy amikor időm volt, csináltam. Édesapám halála után rám maradt a malom teljes működtetése – meséli Szilveszter. 

Szilveszter örül annak is, hogy nemcsak a környékről, hanem Csík és Gyergyó vidékéről is idejárnak őröltetni. 
– Ha elviszik egy nagyobb malomba az otthon megter­mesztett gabonát, nem tudják külön megőrölni anélkül, hogy ne vegyülne össze a többivel. Így főleg a biotermesztőknek fontos, hogy azt a lisztet kapják, ami az övék. Itt nem is őrölünk finomlisztet, csak egy egységes barna lisztet. A búzát leőrölöm és kétfelé választom, így lesz a korpa és a liszt. Ennyit tud ez a malom – mondja a molnár.
A malom heti négyszer nyit, délelőtt 8–12 óra között, téli időszakban délután 4–6 óra között, nyáron pedig délután 6–8 óra között. Ugyan egyre kevesebb az őrölnivaló, de amíg van rá egy kevéske igény is, működtetik. A malomnak nem tesz jót, ha áll, ezért legalább hetente egyszer fel kell önteni a garatra.

Galéria

+

×

×

×

×

×

×

×

×

×

×

×