Ha nem is mindenki, de a Ho­mo­ródalmásra érkező küldöttségek igyekeztek elővenni a ládafiából és a szekrényből a hagyományos ruházatot, hogy erre az alkalomra – az immár megszokott forgatókönyv szerint – felvonuljanak a falu között, részt vegyenek az ökumenikus istentiszteleten, majd a helyi művelődési házban tartandó bemutatkozáson és a gálaműsoron. [caption id="attachment_77200" align="aligncenter" width="1000"] Népviseletben vonultak fel a Homoródmente településeiről érkezett vendégek. Derűt sugároznak Fotók: Simó Márton[/caption] A vándorrendezvényt idén kü­lönlegessé tette, hogy a helyi fúvószenekar biz­to­sított ünnepélyesen egyedi keretet a találkozónak. Jelen volt Kénos, Gyepes, Abásfalva, Ho­mo­ród­szent­márton, Bágy, Ho­mo­ród­szentpál, Homo­ród­szent­pé­ter, Szé­kely­dálya, Petek, Vá­ros­falva, Jánosfalva, Daróc, Ok­lánd, Ho­moródújfalu, Ho­mo­ród­kará­csonyfalva, Lövéte, Ká­pol­nás­falu és természetesen a vendéglátók népviseletes csoportja. „Civilben” szinte az összes településről érkeztek érdeklődők. Mintegy százötvenen voltak népviseletben, a rendezvényen 250-300 ember fordult meg, akikhez nemcsak a két autóbusszal érkezők csatlakoztak, hanem egyéni látogatók is. Dél körül – már a művelődési házban – tiszteletét tette a Székelyudvarhelyi Unitárius Egy­házkör gondnokokból és presbiterekből álló csoportja is, amely épp a két Homoródmentén látogatta végig aznap a gyülekezeteket, és Simó Sándor esperessel az élen úgy döntött, hogy ezt a találkozót is útba ejti. A közönség számára az anyaország biztató üzenetét Percze László konzul, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának munkatársa tolmácsolta, majd Szalkai Ibolya helyi kultúrház-igazgató, Tikosi László, Homoródalmás polgármestere, illetve Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kiutatóintézet (NSKI) elnöke, a program fővédnöke szólt az egybegyűltekhez. Szász Jenő beszédében elemezte a meghívón szereplő Gondos Szabó Mózest és családját ábrázoló fotográfiát, amely 1918 októberében, közvetlenül az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlása előtti időben készült. A családfő tekintete derűt áraszt – mondta a politikus –, holott az elveszített háború utáni bizonytalan időkben, akár szomorú is lehetett volna a férfi, aki ekkor talán örült, hogy épen és egészségesen túlélte a vérzivatart és folytathatja a békés, gazdálkodó életet. – Ezt a derűt kell továbbvinnünk a viselettel együtt – folytatta beszédét –, s üdvözlendő lenne, ha a különböző kisrégiók, így a két Homoródmentén lévő önkormányzatok vezetői, a közbirtokosságok elnökei is időnként leülnének egymással a helyi stratégiákat megbeszélendő. Ezt az ötletet érdemes megfontolni, hogy ne csak ünnepekkor, ne csak vasárnapi gúnyában találkozzunk. Ezt követően Mihály János Lövétén élő történész, az NSKI munkatársa, aki mellesleg ezeknek a találkozóknak az ötletgazdája is, megnyitotta az Őseink viseletben című kiállítást, amely a kultúrház falain volt látható. Ezt a száz képből álló összeállítást Balázs Ödön fotográfussal válogatták és digitalizálták, azzal a szándékkal, hogy visszaadják, így egyben, a közösségnek, és felmutassák a több mint százesztendőt átölelő fényképes üzenetet az almásiaknak. Tették azzal a szándékkal, hogy a település a továbbiakban majd legjobb belátása szerint hasznosítsa, hozzon létre belőle állandó kiállítást, hogy azt megmutathassa a testvértelepüléseknek, illetve a fiatalabb nemzedékeknek is. A teljes eseményről professzionális fotófelvételek és videó készült, amelyek szintén értékes dokumentumoknak számítanak. Közelebbről azt tervezi az NSKI, hogy albumot, illetve DVD-t is készít, amelyet közkinccsé tesz, illetve közgyűjteményekben helyeztet el. Péterbencze Anikó, aki szintén az NSKI megbízásából tevékenykedik, egy alkalmi viselettörténeti kiállítással kedveskedett a közönségnek, előadásában felvázolt néhány olyan sajátosságot, amely a Dunántúltól a Csángóföldig köti össze a gazdag motívumkincs által a magyarságot. Papp Máté Bence néptánc-előadóművész az előadást – viseleteket váltva – legényes táncmotívumokkal illusztrálta a bemutatott régiókat, a mozgáskultúra és a táncdallamok segítségével hangsúlyozva Kárpát-medencei létünk egységét és magyar karakterét. A következő szeptemberben az Udvarhelyszék peremén elhelyezkedő, kis lélekszámú, ám néprajzi értékeihez, hagyományaihoz kitartással ragaszkodó Petek lesz a soros vendéglátó. Lehet készülődni, addig is keresni kell az alkalmakat, nehogy a molyok beleessenek a viseletünk darabjaiba, nehogy ismeretlen helyekre vándoroljanak a kölcsönadott ingek, csizmák, párták vagy harisnyák. Simó Márton