Többnyire júliusban tartották Szé­kely­­udvar­helyen a Míves Emberek Sokadalma (MES) népművészeti és összeművészeti fesztivált. A rendezvény múltja eseménydús: az ötletgazda és szervező Artera Alapítvány 1999-ben jött létre azzal a céllal, hogy biztosítsa Székelyudvarhelyen, a népművészet és a sajátos mesterségek folytonosságát, alkotótáborok, sokadalmak szervezésével, új tehetségek felkutatásával. A mozgalom részeként szervezték meg a Míves Emberek Sokadalmát, amelynek éveken át a székelyudvarhelyi Székelytámadt-vár volt az otthona.

– Nem volt könnyű a szervezés, az évek során gyakran ütköztünk nehézségekbe, főként ami az anyagi szükségletek biztosítását illetti – mondta Lőrincz Zsuzsánna főszervező – Volt olyan év is, amikor nem sikerült megtartani az eseményt. A koronavírus-járvány előtt az is előfordult, hogy más városba költöztették a MES-t, egy alkalommal Nagyenyeden rendezték meg, mert akkor úgy érezték a szervezők, hogy Székelyudvarhely nem tart igényt a fesztiválra.
A 18. kiadást aztán mégis hazahozták, úgy gondolták, hogy Székelyudvarhely az igazi otthona a Míves Emberek Sokadalmának. Az elmúlt esztendőkben sem volt egyszerű a szervezés, de anyagi támogatást kaptak Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatalától, va­lamint Hargita Megye Tanácsától.
A rendezvény utóbbi két kiadását már nem a várban, hanem a városi parkban szervezték meg. Kérdésünkre Lőrincz Zsuzsánna főszervező elmondta, 2023-ban volt a MES huszadik kiadása, és úgy érezték, ez méltó lezárása a rendezvénynek. Véleménye szerint a számos nehézség, a keserű tapasztalok és a hosszú évek fáradságos munkája vezetett oda, hogy a szervezők belefásultak és idén már nem szervezték meg az eseményt.
A sokak által Zsuzsa néniként ismert főszervező a Hargita Népe kérdéseire válaszolva elmondta, nem szeretne a negatívumokról beszélni, sokkal inkább a szép emlékeket elevenítette fel. Elégtétellel számolt be róla, hogy bár a fesztivál megszokott formájában már nem lesz, de a 2023-as rendezvényen sikerült meghívni a régi székek, történelmi és néprajzi tájegységek népművészeit, így képviseltették magukat a csángók, Csík-Gyergyószék, Háromszék, Marosszék, Udvarhelyszék Keresztúrral, a Partium, Kolozs megye, ez a találkozás pedig olyan alkotói közösséget teremtett és együttműködést eredményezett, amely szavatolja, hogy a MES után is folytatják az ilyen irányú tevékenységet.
A közösségépítés olyannyira sikeres volt, hogy a tavalyi Míves Emberek Sokadalma után két találkozót szerveztek Marosszéken a régióban tevékenykedő kézműveseknek. Lőrincz Zsuzsánna ebben látja a fesztivál utóéletét: a közösségek, a népművészet és a mesterségek fennmaradásában.