Bögöz 11 kilométerre van Székelyudvarhelytől, ezernél többen lakják. A falfestményeiről híres középkori eredetű református templom felé kell lefordulni, hogy a Nagy-Küküllő partján az 1900-as években épült, impozáns, szépen felújított iskolaépületet megtaláljuk. 

Kettős haszon

A délelőtti tevékenység zaja már elenyészett, egy teremben épp szülőértekezlet zajlik, néhány másikban felnőtt jelenlétében párosával tanulnak a diákok. Gyermek tanít gyermeket? 
– Elsősorban a házi feladatokat oldjuk meg, de gyakran már eközben látom, hogy a társam mit nem ért, és utána még azt is megpróbálom elmagyarázni. Így én is több szemszögből rálátok a tananyagra – adja meg gyorsan a magyarázatot a nyolcadikos Szilárd. Gyurkó szerint kettős haszon ez a korrepetáló program, mert amiben ő nem biztos, annak utánanéz, a magyarázat során benne is elmélyül a tananyag. Szabi mélyen egyetért: megjegyzi, tavaly ennek köszönhetően nem bukott meg.
A hétfői mentorprogram csak egy a színes afterschool-tevékenységek sorában, amit a bögözi iskolások ingyen igénybe vehetnek. Sport, szakszerű és sokoldalú fejlesztés, kreativitást és identitást erősítő tevékenységek követik egymást délutánonként, sőt, a pedagógusok képzésére is hangsúlyt fektetnek. Ez a VALYOUNITY projekt, amelynek neve a value (érték), you (te) és unity (egység) angol szavakból áll össze, és célja, hogy reményt és változást teremtsen.

Kezdetben volt egy kosárpálya…

– Ősz volt, ültünk az öreg csűr oldalában, néztük a hatalmas bennvalót a német barátnőmmel, és azon gondolkodtunk, mit is kezdjek az apai örökségemmel úgy, hogy nem értek a krumplitermesztéshez. Eldöntöttük, hogy építünk a kert végébe egy kosárlabda­pályát. Nem magunknak, hanem az iskolásoknak – András Éva, a projektmenedzser idézi fel a kezdeteket. A barátnő, Sandy Lorenz azóta már munkatársa is, megszületett a helyi alapítvány, a Bögözi Sportklub, amely szoros együttműködésben áll a németországi Basketball Leben e.V. alapítvánnyal, ez a partnerség biztosítja a bögözi projekt anyagi hátterét. Éva imádja a sportot, Sandy képzett kosárlabdaedző, 2016-ban így indultak el az edzések hét gyermekkel. Ma több mint százan kosaraznak, nekik heti nyolc edzést tartanak. Tavasztól őszig helyben, azon a bizonyos pályán (az iskolának nem volt sportpályája), októbertől májusig Székelyudvarhelyre, két központi iskola tornatermébe viszik busszal a gyermekeket. 
– A sporttal kezdődött az egész. Egyre több gyermeket ismertünk meg, s egyre gyakrabban láttuk, hogy többre is szükségük lenne, mint amit az iskolai oktatás nyújt. Majd amikor láttuk a változást, a fejlődést, az még nagyobb motivációt adott. A bögözi őseim mind közösségi emberek voltak, számomra természetes, hogy az ő útjukat folytatom – jegyzi meg Éva. 

A kevés helyett egyre több

A faluban működik a Gyermekvédelmi Igazgatóság egyik családi típusú otthona, ahol általában tizenkét gyermek él, beilleszkedésük nem könnyű. Az iskolába százharmincnégy diák jár, szülőértekezletekre viszont sokuknak csak a nagyszülője, mert szüleik valahol külföldön keresik a pénzt. Az iskola után itt nem lenne semmi, vagy legalábbis jóval kevesebb, mint ami egy városi gyermek számára elérhető. A probléma viszont legalább ugyanannyi. 
– A hiányosságokat felismerve, illetve azt, hogy itt is számos sajátos nevelési igényű gyermek él, távol minden fejlesztési lehetőségtől, kezdett kialakulni az extra szolgáltatásaink köre. A bögözi gyermekek közel állnak a szívemhez, látom, hogy sok kihívással néznek szembe, mindennapi valóság az anyagi nehézség, a kirekesztés, az elhanyagolás és a megfelelő családi nevelés hiánya. Bár eleinte távolságtartóan fogadták ötleteinket az iskolában, ma már jól látható, hogy közösséget építenek a délutáni foglalkozások – fogalmaz Éva, akinek hivatása és szenvedélye az egyéni és közösségfejlesztés, az önkénteskedés.

Unikum lovasterápia

A tanárival szemben színes plakátok hirdetik, hogy mi minden elérhető délután. Keddenként legendás történelemórákat tart Balla Ede Zsolt, szerdánként Dezső Tibor Attila és Ágota néptáncot oktat, csütörtök a játékos román nyelvtanítás napja Jakab Hajnallal, ugyanaznap Bartos Tünde népművész bútorfestést tanít. Mivel – ahogy Éva fogalmaz – a pedagógusok is kihívások elé kerülnek a gyorsan változó világban, számukra is rendszeres képzéseket, műhelymunkákat szerveznek, szülőknek is tartanak tudatosító, tájékoztató beszélgetéseket, Dimény-Varga Tünde pszichológus, gyermek-pszichoterapeuta 12 alkalmas előadás-sorozata például a neurodiverzív gyermekekkel kapcsolatos legújabb információktól kezdve a serdülőkor megértéséig ölel fel témákat. Az osztályfőnöki órák is másfajta szemléletűek, drámapedagógiai elemekkel szociális nevelés zajlik ilyenkor. 
– Foglalkozásaim személyes hangvételűek, ahol a gyermekek őszintén önmaguk lehetnek. Nincs rajtuk stressz, hogy megfeleljenek a tantervi előírásoknak. Általában játékos környezetben, játszva vagyunk együtt, ahol könnyen elindul a változás – teszi hozzá Éva.
A VALYOUNITY projekt mellett egyedüli iskolaként lovasterápiás foglalkozást is kínálnak, már második éve. Éva szakképzett és okleveles lovasterapeuta is, Ambrus Ágnes gyógypedagógussal közösen minden szerdán az Ivói Izlandi Lovardában tartják a fejlesztő foglalkozásokat, a helyszínre az egyesület saját kisbuszával utaznak. Első évben hat, komplex beszédfejlődési elakadással küszködő gyermekkel dolgoztak, az új tanévben már tizenkét viselkedészavaros gyermek részesül a rendhagyó fejlesztésben. 
– Ez a nagy szerelem, büszkeségünk, hogy lovasterápiás foglalkozást is felajánlhatunk diákjainknak. Pályázatokból működtetjük a projektet, fellendítésének nagy támogatója volt a nemrég elhunyt Potápi Árpád János magyarországi nemzetpolitikai államtitkár – mondja Éva. 

Különleges élmények

Éva hangsúlyozza, ha van egy pályázati kiírás vagy támogató szándék egy magánszemély részéről, azonnal megragadják, amit lehet. Magyarországi, németországi támogatóik vannak, míg a helyi tőkeerős vállalkozókat még nem igazán sikerült bevonni. 
– Nagyon szép, személyes hangvételű portfóliónk van, igyekszünk ezen a téren is naprakészek lenni. Egyik jelentős és hosszú távú támogatónkat Lichtensteinból például így értük el. Egy véletlen során, egy repülőgépen egymás mellé kerültünk, és abban a szűk térben, idegenként elkezdtünk beszélgetni. Azóta támogat. Kérte, hogy az arcát ne adjuk hozzá, de a lelkét szívesen, és évek óta adja azóta is – meséli Éva. 
Az elmúlt évekből rengeteg szép élményt, eredményt tudna felidézni. Egy videót mutat Orsiról, a bögözi roma kislányról, aki edző szeretett volna lenni, és ma már aktív segítő a kosáredzéseken. Mesél arról, amikor az ausztriai Klagenfurtban egy versenyen a bögözi gyermekek amerikai kosarasokkal játszottak – azok a gyermekek, akik azelőtt Csíkszeredáig sem jutottak el. Izáról, aki nem mert felülni a lóra, és ma már imádja. Vagy amikor a nyári táborokban, ahová tizenkét éve mindig bajor gyermekek is jönnek, kézzel-lábbal kommunikálnak a helyiekkel, de magyarul köszönik meg a szakácsnőnek, Irénke néninek az ebédet.

Kapcsolódás és jövő

A tanulókat figyelve, beszámolóikat hallgatva kirajzolódik, hogy mit jelent számukra a projekt kínálta lehetőség: kitárult a világ, új perspektívák nyílnak. A sport például jó terepe annak, hogy megtanulják a csapatban működést, a szabályok betartásának lényegét, segít a beilleszkedésben, eközben sikerélményhez jutnak. Az alkotás új energiákat szabadít fel, a szakszerű fejlesztés által esélyt kapnak azok is, akik korábban nem. 
– Ha egyszer egy gyermek megtisztelt a bizalmával vagy őszinteségével, onnantól kezdve nehezen engeded el a kezét. A sport, a művészetek és a kultúra ajtókat nyithat meg és önbizalmat adhat, ami bármilyen élethelyzetben segít. Meg szeretnénk változtatni a mentalitást, a továbbtanuláshoz, jövőhöz való viszonyulást. Mindezt személyes kapcsolatokon, együttléten, személyes példákon keresztül – fogalja össze András Éva.