A jó kedvet a bőséggel, a háztáji disznóvágás ünnepnapját a farsangi mulatsággal ötvözték szombaton Farkaslakán. Nyolc csapat versengett, nyolc disznó bánta, s aki arra járt, kedvére ehetett, ihatott, mulathatott. A Gordon-hegy aljában másodjára szervezték meg a Disznótoros Farsangot. [caption id="attachment_21126" align="aligncenter" width="620"] Feldolgozzák a levágott jószágot. Vidám disznólkodás Fotó: Lázár Emese[/caption] Szólt a muzsika, sűrű, jellegzetes illatú füst gomolygott a levegőben: a Farkaslakát átszelő főút mellett, a piactéren reggel nyolc órakor már javában zajlott a nagy esemény, s a hajnalban leszúrt disznók körül jókedvűen tettek-vettek a férfiak. Egyengették a lángoló szalmát, hogy egyenletesen perzselődjön a feláldozott hízó bőre, s fel ne hólyagosodjon, ne adj’ isten, repedjen, mert az nem vall nagy szakértelemre. A legrövidebb pohárköszöntő: Na! Isten hozta! – fogadott jókedvűen Kovács Lehel polgármester, s már elő is került az erre a célra felcímkézett pálinkásüveg. Benne jófajta szilvórium, s rajta a direkt a nagy napra készült, a vendégváró asztalokon levő piros-fehér kockás abrosszal passzoló címke. – Na! – ez a legrövidebb székelyföldi pohárköszöntő – mutatta büszkén a góbés, tömör feliratot, s jó házigazda módjára töltött is azonnal egy kupicával. Koccintottunk a disznók emlékére s a résztvevők, szervezők egészségére. Közben a polgármester elújságolta: az alpolgármester, Geréb Péter ötlete volt a székely góbé észjárást, „bőbeszédűséget” frappánsan kifejező címke, de a hagyományt a farsanggal összekötő közösségi rendezvény gondolatával tavaly a községbeliek rukkoltak elő. A lakossági kérésnek eleget is tett a polgármesteri hivatal, tavaly megszervezték az első Disznótoros Farsangot. Akkora volt a premier sikere, hogy az idén fel sem merült, hogy ne legyen második felvonás. Miért éppen disznótor? – Ebben minden benne van, reggel a fogópálinkától, ha jó kedvet kérünk hozzá, a hagyományos reggeliig, a lecsi-pecsiig puliszkával és savanyúkáposztával, és a délutáni korhelylevessel – indokolta a farsangi „tematikát” az elöljáró. Disznótor nem erőszak, tartja a mondás, s a polgármester szerint nem is kellett nógatni senkit, hogy beszálljon a jó értelemben vett disznólkodásba. Mert a közös disznótor nemcsak mulatság, hanem verseny is, ahol nemcsak a sertést nyakon döfő, később szakszerűen feltrancsírozó böllérek, de a friss disznóságokat feldolgozó szakácsok hozzáértése egyaránt megmérettetik. Idén nyolc csapat vert sátrat a piactéren. A kilenc településen 4500 lakosról gondoskodó községközpontot a polgármesteri hivatal és a Góbé-Bódé képviselete, a malomfalviakat a László Constr. Kft., de versenyeztek a szentléleki Polyvások, a bogárfalvi Savósok, a székelypálfalvi Társas és a Kecset-Kisfaludi Kaláka. Farkaslaka testvértelepülése, Ajak Város Önkormányzata egészen biztos, hogy kiválóan érezte magát tavaly a Gordon-aljában, mert ebben az évben sem hagyták ki a disznótoros mulatságot. Együtt az igazi Ahogy kicsiben, úgy nagyban: az otthoni disznóvágás is mindig összehozza a famíliát, így a disznótoros farsangnak is az volt a lényege, hogy ezen a napon összegyűljön a község apraja-nagyja, s mindenki jól érezze magát, egyen-igyon, jót mulasson – foglalta össze a rendezvény lényegét Kovács Lehel polgármester, aki a disznótoros muzsikáról gondoskodó abásfalvi cigányzenekarral még a kedvenc nótánkat is elhúzatta. Kilenc órára már véget ért a perzselés – a hazaiak hagyományosan, szalmával dolgoztak, az ajakiak bevetették a modern technikát, ők gázlánggal égették le a sertésről a szőrt. A megkopasztott disznókat tekenőben megfürösztötték, alaposan lesikálták – így, megtisztítva, a lépteiket a teret betöltő cigánymuzsika ritmusához igazítva cipelték a férfiak a mázsás kincset a sátorig, ahol a felbontás rituáléja következett – a mészárosnak járó pálinkával körítve. A kecsetkisfaludiaknál meg is bámultuk a műveletet, érdeklődtünk, van-e valami speciális, helyi szokás. Páll Gábor annyit mondott: a farkaslakiak mindig a hátán, s nem a hasán kezdik bontani a jószágot, s egyszer a sonkákat kanyarítják le, aztán a belsőségeket veszik ki. Módszeresen szétválasztják a kocsonyának, gömböcnek valót, de első persze a disznótoros lakomáknál elmaradhatatlan, isteni finom lecsi-pecsihez való hús. A szomszédoknál, a bogárfalvi Savósoknál vederből kacsintott ránk a szájában almát tartó disznófej – a benne maradt vért „ki kell vontatni”, magyarázták, s azonnal megkínáltak az érlelt és forrázott sajttal s a mazsolás almapálinkával is. Jó kedvben, élcelődésben hiány nem volt, „mi élve bontjuk fel a disznót” – viccelődtek a Savósok. Rátettek még egy villa szénnel Felkészülni a nagy eseményre a csapatoknak 17 nap jutott, s ez meg is látszott a sátrakon. Mindenki kitette a magáét, s kitett magáért, igyekezett, hogy az ő portája legyen a legcsinosabb. A hangulatos, alkalomhoz illő dekorációért a sátrakban szorgoskodó, fokhagymát, belet pucoló, üstben vizet forraló, a férfiak keze alá dolgozó, s közben a vendégeket is traktáló fehérnépek gondoskodtak. Korondi cserepek, szalmabála, szalmabábu, tréfás feliratok, székely zászló, régi szőttesek, falvédők, szenes vasaló, fenyőág, kukoricacső, hófehér vagy kockás abrosszal gondosan megterített asztal – egyik csapat portája mutatósabb, hangulatosabb volt a másiknál. Gondolkodhatott is a zsűri, hogy melyik a legmutatósabb sátor. A mustrát mi sem hagytuk ki, s különösen tetszett a malomfalviak paprikás szalonnából „épített” házikója, a horgolt csipkével díszített befőttesüvegekből készített mécsesek, de a nyolcból a legszebbet kiválasztani nem tudtuk: mi mindenkinek 10 pontot adtunk a dekorálásra. A látványra a polgármester is büszke volt, meg is jegyezte: tavalyhoz képest a díszítésre a csapatok „rátettek még egy villa szénnel”. Disznyók Sétánya Délután egy órakor fergeteges volt már a hangulat a Disznyók Sétányának becézett helyszínen: gyúrták, töltötték a kolbászt, és elkészült a savanyú káposztacikával, aranysárga puliszkával, illatos forralt borral körített, jó szívvel készített és tálalt lecsi-pecsi. A piactér megtelt fenséges, fűszeres illatokkal, a véresből hiányozhatatlan csombor illata keveredett a jó fokhagymás kolbászéval, s a desszertként szolgáló vaníliás kürtőskalácséval. Ember nem volt, aki a falatozásnak ellen tudott volna állni. Igazat adtunk a polgármesternek, aki azt mondta: aki a disznótorra ellátogat, felejtse el a fogyó- vagy májtisztító kúrát! Választani nehéz volt, s bár az ajakiak toros káposztája erősen csábító volt, végül a malomfalviak asztalánál laktunk jól, mint a duda a fantasztikusan finom lecsi-pecsivel. Teli hassal tettünk még egy kört a Disznyók Sétányán, ahol húzták a cigányok, s már rúdra aggatva lógtak a frissen töltött kolbászok. Az ajakiakéba nemcsak só, bors, fokhagyma, de csípős és édes pirospaprika is került. Mondták, nem bükk-, hanem akácfa füstjétől lesz az igazi, s a szalonnának is az adja meg majd az ízét, az aranysárga színét pedig a füstöléshez használt 2-3 cső tengeri. Viszlát, malackodás! Ahány ház, annyi szokás és annyi íz – érvényes volt ez a farkaslaki Disznótoros Farsangra is. A hajnali disznószúrástól a mámorosság ellenszereként szolgáló korhelylevesig mindent végigmustráló, kóstoló és értékelő zsűrinek nem volt könnyű kiválasztani a nyolc csapatból a legjobbat. Az első díjat végül a malomfalvi László Constr. Kft. vitte el, nem hiába: az ő portájukon nemcsak szalonnából volt a ház fala, de még a kerítést is kolbászból fonták. A II. Disznótoros Farsangnak kitűnő házigazdája volt Farkaslaka, minden megvolt, ami egy igazi farsangi mulatsághoz kellett: hízott disznók, jó emberek, finom étel, ital, kiváló muzsika és nagyszerű hangulat. A második malackodást nem feledjük, a harmadikat alig várjuk. [box type="shadow" ]Eredmények: 1. hely László-Constr. Kft. Nyikómalomfalva; 2. hely Bódés Góbék; 3. hely Ajak Polgármesteri Hivatala; legjobb szúrás: Farkaslaka Polgármesteri Hivatala; legjobb lecsi-pecsi: Székelypálfalvi Társas; legjobb leves: Székelyszentléleki Polyvások; legjobb kolbász: Savósok; legjobb véres-májas: Kecset-Kisfaludi Kaláka.[/box] Lázár Emese