A nemrég 70. születésnapját betöltött Lőrincz György székelyudvarhelyi író volt a vendége a Székelyföld kulturális folyóirat júniusi száma tegnapi bemutatójának. Az írót – akivel a kiadvány interjút közöl legfrissebb számában – Fekete Vince és Lövétei Lázár László szerkesztők a pályájáról, az irodalmi munkásságában alkalmazott valós-fikciós kapcsolatról, az irodalmi besorolásáról kérdezték. „Pályám kezdetén a valóságirodalmat szerettem, és valószínűleg, ha nem mutatkozik meg a múlt rendszer képmutatása, akkor teljesen másféle irodalmi munkásságom lenne – fogalmazott az író. – A munkáimhoz kellett a valóságalap, arra azonban figyeltem, hogy a hőseim ne legyenek felismerhetők. A legszomorúbb az volt a pályámban, hogy a számomra legkedvesebb témákban Móricz Zsigmond már mindent megírt, én alig tudtam valamit összekaparni” – tette hozzá nevetve. Lőrincz György jelenleg a kivándorlás témáját körüljáró Bécs fölött a Hargita című regényével „kínlódik” – lapunk Műhely melléklete is közölt belőle részletet –, a befejezés kemény diónak bizonyul. „Ahogy megöregedtem, a téma már ágazik-bogazik, mászik a földön, kúszik felfelé. Ez lesz talán az utolsó vagy utolsó előtti regényem, jól meg akarom írni. Korábban úgy hittem, az első változat a legjobb, de ezt még kétszer át akarom olvasni, miután befejezem” – árulta el az író. Kovács Hont Imre [caption id="attachment_31631" align="aligncenter" width="1000"] Fotó: Kovács Hont Imre[/caption]