Levendulamezőn jártunk. Nem kellett messzire utaznunk az élményért, csupán a Szé­kely­keresztúr melletti kis faluig, ahol idén már harmadik alkalommal virágzik a lila, illatos növény Moldován-Szeredai Noémiék levendulaültetvényén. Az unitárius lelkésznő és családja egy izgalmas hobbiként vágott bele a gyógynövény termesztésébe és feldolgozásába. Szombaton pedig első alkalommal rendeznek levendulafesztivált. [caption id="attachment_31104" align="aligncenter" width="620"] Moldován-Szeredai Noémi és kislánya, Lilla Fotó: Asztalos Ágnes[/caption] Csekefalván, a főúttól kissé távolabb, ahol a mezőgazdasági földek kezdődnek, fut a dombnak a 80 áras levendulaültetvény. Moldován-Szeredai Noémi unitárius lelkész és kislánya, Lilla kalauzolnak a parcellák között, majd a lila mező szélén állunk meg beszélgetni, miközben éppen esküvői fotózás zajlik a növények között. 9000 tővel indult az ültetvény Az unitárius lelkész-tanár házaspár két kislányukkal élnek Cse­ke­falván, Marosvásárhelyről költöztek ide. Gazdálkodással nem foglalkoztak, de a lelkészlak mellett szép veteményeskertet nevelnek, és Moldován-Szeredai Noémi már évek óta részt vesz az Udvarhelyszéki Gyümölcsfesztiválon saját készítésű lekvárokkal, gyógynövénykeverékekkel. – Beneveztem a lekvárfőző versenybe is. Hogy valami különlegessel álljak ki, pár évvel ezelőtt levendulás baracklekvárt készítettem, és első díjat nyertem. Akkor a gyógynövény még a kertből származott, de aztán a férjem felvetette az ötletet: termesszünk levendulát nagyobb mennyiségben is. Földet vásárolt, majd a három évvel ezelőtti nyáron keresgélni kezdtünk, végül Magyarországon szereztünk be 9000 tövet, magot is vásároltunk, amelyből már itt, mi neveltünk palántát. Akkor ősszel egy kisebb területet ültettünk be, majd növeltük az ültetvényt, ahová már a saját „termés” került, mára a különbség alig látszik – mesél a kezdetekről az unitárius lelkésznő. Rengeteget kell kapálni A levendula gyönyörű évelő növény, egy ültetvény optimális ideje 18–20 év, többek között ezért is vágtak ebbe bele, mert nem kell minden évben szántani, vetni. – Nem tudtuk viszont, hogy legalább 6-8 alkalommal meg kell kapálni! Mindenütt csak a gyönyörű fotókat lehet látni a levendulamezőkről, a gyomokról nem esik szó. A napokban szinte embermagasságú volt a tövek között a szulák, pedig márciusban már megkapáltuk a területet. Az első év kemény volt, mert fogalmunk sem volt, hogy mi vár ránk – idézi fel az első lépéseket Noémi. Majd elmondja, úgy gondolták, hogy mivel magasabban fekvő tájegységről van szó, az időjárás is zordabb, később lesz a virágzás, de nem, mert kiderült: akárcsak például Magyarországon, itt is június közepén kezdődhet a szüret. A levendulamezők általában a déli vidékeket, a franciaországi Provance-ot, az olaszországi Toszkánát juttatják az ember eszébe. A család tavasszal el is utazott Provance-ba, és meglepődtek, hiszen itthon már zöldebb volt a levendula, mint ott. – Talán itt jobb a föld… Eredetileg a levendula hegyi növény, és tényleg, jól megél nálunk: első télen a -20 fokot is kibírta. A száraz, napos időt kedveli, és fontos, hogy legyen helye fejlődni, más növény ne nyomja el – fogalmaz Noémi, majd praktikus tanács következik: kertekben lehet vegyesen ültetni más növényekkel, csak figyelni kell arra, hogy legyen meg a megfelelő távolság, és ne vessen rá árnyékot semmi. Ha rózsák közé ültetjük, azok biztosan nem fognak megtetvesedni. Egyébként a vadak sem szeretik: miközben a vaddisznók az ültetvény melletti kukoricást feltúrták, a levendulamezőt nem bántották, talán mert annyira erős az illata. Tíz napig tart a szüret Moldován-Szeredai Noémi mosolyogva emlékszik vissza: – Amikor késő ősszel elkezdtük előkészíteni a földet, mindenki kíváncsi volt, hogy ugyan mit ültetünk. Csodálkoztak, hogy vajon megbolondultak a lelkésznőék? A szomszéd bácsi segített ki, mondván, hogy szerelemmagot vetnek… A család hallgatott, senkinek nem mondták el, hogy mibe vágtak, majd csak a következő esztendő késő tavaszán, amikor már látszott, hogy megfogantak a tövek, akkor kezdtek beszélni arról, hogy igen, van egy levendulaültetvényük. A Lavanda Montana Facebook-oldalt pedig már a jól sikerült termés szüretelése után indították el – tudjuk meg Noémitől. A lassan esedékes szüretről is beszélgetünk. Az időzítés attól függ, hogy mire kívánjuk használni a virágot: ha csokrot szeretnénk, akkor bimbósan kell leszedni, mert ha már kezdenek kipattanni a virágocskák, akkor veszít színéből a növény. Ha illóolajat szeretnénk készíteni, akkor az a jó, ha a levendula jó sokáig virágzik, s csak utána szüreteljük. A csekefalvi ültetvényen általában tíz nap alatt végeznek a szürettel. Szeptember–októberben még egyszer virágzik a levendula, akkor viszont már kevesebbet lehet begyűjteni. Az ültetvényt egyáltalán nem permetezik, tulajdonképpen teljesen bio az itt termett növény, gondoltak is már arra, hogy szerezzék meg az ezt bizonyító tanúsítványt. A leszüretelt virágokat a csűr padlásán felakasztva tárolják. Nagyon érdekes, hogy esős időben felerősödik a levendula illata, gyakran még a ház előtt, az udvaron is érződik. Tavaly ősszel illóolaj készítésére alkalmas lepárlót is sikerült vásárolniuk, miután egy egyesülettel közösen pályáztak a Hargita Megyei Tanácsnál. – A támogatásnak köszönhetően a berendezés árának csak felét kellett önrészből fedeznünk. Így most már mi magunk is tudunk illóolajat kivonni a növényből, amit nemcsak úgy magára, hanem a szappanok készítésénél is felhasználok – tudatja Noémi, majd elmondja, hogy a leszüretelt mennyiség java részét, mintegy 80 százalékát friss és szárított csokrokként adták el, a maradék szárított virágot feldolgozták: illatpárnákat, teakeveréket készítettek, és ő maga elkezdte a kézműves szappanok főzését is. Évente 4-5 vásáron vesznek részt, de ismerősök, visszajáró érdeklődők, vásárlók elviszik az egész termést, illetve a belőle készült termékeket. I. Levendulafesztivál Csekefalván Amikor telepítették az ültetvényt, a helyiek elmesélték, hogy a kommunizmus idején Ru­gon­falván és Székelyke­resz­tú­ron is termesztettek nagyobb mennyiségben levendulát, megkapálták, majd learatták, de a virágot valahová elvitték. Néhány év után kipusztult az ültetvény. – Hogy itt a faluban a régiek a kertekben neveltek-e levendulát, azt nem tudom, de például Vásárhelyen, a nagymamám szekrényében mindig volt. Tehát valószínűleg néhány tövet azért tartottak a kertekben régen itt mifelénk is – mondja a lelkésznő. Az viszont tény, hogy manapság reneszánszukat élik a gyógynövénykészítmények, a hagyományos, természetes illatok. És ha még szép is az a növény, akkor az érdeklődés nem ismer határokat. Egy levendulamező mifelénk még kuriózumnak számít. Ennek is tudható be, hogy már a tavaly rengetegen fel akarták keresni az ültetvényt, fotózni, sétálni szerettek volna itt. Ez adta a fesztivál apropóját is, a Moldován-Szeredai család elhatározta, hogy megteremtik az alkalmat, és lesz egy nap, amikor jöhetnek, nézelődhetnek az emberek. Szedni ugyan nem lehet majd a lila, illatos, pompájuk teljében lévő növényekből, mert – mivel a tövek még növekedésben vannak – nagyon kell vigyázni a szakszerű metszésre. Metszőollóval, sarlóval formára kell szüretelni a töveket, és kell tudni, hogy hol lehet elvágni a szárakat úgy, hogy a növény ne károsodjék. A mezővel szomszédos focipálya sarkán sátrakat állítanak fel szombaton, ahol a székelykeresztúri Erdélyi Ifjúsági Egylet önkénteseinek vezetésével 2-3 féle kézműves tevékenységbe lehet bekapcsolódni. Várják dr. Kádár Annamária marosvásárhelyi pszichológust, akiről sokan tudják, hogy a levendula nagy rajongója, és ő lesz az, aki kiértékeli a Levendulatündérről alkotott meséket és rajzokat. – Egy jó kis családi programra számítsanak – mosolyog búcsúzóul Moldován-Szeredai Noémi. Asztalos Ágnes