A lövétei Népiskola egykor zajos tantermeiben napjainkban korszerű egyház- és helytörténeti kiállítás látogatható. A helyiségek csendjében a múlt és a hit szinte tapintható. 

Imádság a front árnyékában

A több mint száz darabból álló imakönyvgyűjtemény 1700 és 1971 között megjelent köteteket sorakoztat fel, köztük a háborús idők tanúit is.
– A világháborúk idején külön imakönyvek készültek a katonák számára. Ezek nemcsak vallási szövegeket, hanem lelki támaszt is adtak, amikor minden más bizonytalanná vált. A háborús imákban ott van a félelem, a remény és a haza iránti szeretet. Talán ez segített a katonáknak életben maradni, amikor már a fegyverek nem adtak biztonságot – mondta ottjártunkkor Mihály János történész, a kiállítás kezdeményezője és gondozója. Hozzátette: a 2021-es helyi gyűjtés eredménye azt bizonyítja, hogy ha más könyve nem is, de imakönyve minden lövétei székely családnak volt. 

A vitrinekben látható többek között az 1917-es Katonák imakönyve, illetve az 1942-ben kiadott című Seregek Ura. Katolikus honvédek énekes- és imakönyve. A bemutatott példányok lapjain sár-, vér- vagy könnycseppre emlékeztető foltok tűnnek fel, mintha a múlt nehéz pillanatai tapadtak volna rájuk.
–  A könyvek többsége sérült és hiányos, de van köztük viszonylag jó állapotban lévő is. Ezek az imakönyvek több tudományág számára is értékes forrásul szolgálhatnak, például a családtörténet, a néprajz, a helytörténet és a vallástörténet területén. Ugyanis borítójuk belső oldalára, előzéklapjaikra számos, a tulajdonos számára fontosnak tartott információt – például kitől és milyen alkalommal kapta az imakönyvet – írtak fel. Ide jegyezték be többek között a családtagok születési, házassági, elhalálozási dátumait is. A számozott oldalak közé a tulajdonosok apró tárgyakat helyeztek el, mint például szentképeket, préselt virágokat, elsőáldozási, bérmálkozási, pappá szentelési emléklapokat, és különböző imádságokat tartalmazó papírlapocskákat – sorolta Mihály János. 

Ritka kincsek és történetek

A könyvgyűjtemény legrégebbi darabja 1700-ból való. Valószínűsíthető, hogy Csíksomlyón, a Kájoni János ferences szerzetes, polihisztor által alapított nyomdában készítették. Másik különleges kötet Nyéki Vörös Mátyás első magyar barokk költő és győri kanonok „Tintinnabulum tripudiantium. Az az a földi részeg szerencsének és dicső­ség­nek álhatatlan lakodalmában tombolók jóra-intő csen­gettyűj...” című munkájának csonka példánya.
– A kiállítás időrendben negyedik legrégebbi darabja Kájoni János ferences szerzetes leghíresebb és irodalomtörténeti szempontból legjelentősebb művének, a Cantionale Catholicumnak harmadik kiadása. Az énekeskönyv gerince szétesett, védő-, előzék- és címlapjai hiányoznak, a kötéstáblái közül csak az előtáblája maradt ránk, amelynek közepén egy bepréselt kereszt látható. A számozott oldalak megvannak mind, csupán a kántorok ceremóniás könyvének „Mutató Táblája” végéről hiányzik néhány lap – részletezte a helytörténész.
A legkisebb kötet 1829-ből származik, Budán a Landerer nyomda adta ki: Landerer Anna Mindennapi ájtatos gyakorlások című könyve, amely mindössze 11,5 × 6 cm-es.
Ha elidőzve, alaposan szemügyre vesszük a tárlatot, rájövünk, hogy a lövétei Népiskola nem csupán könyveket mutat be, hanem sorsokat, hitet és kitartást. A megsárgult lapok mögött ott lüktet a múlt emberének mindennapi küzdelme és reménye, ugyanaz, ami napjainkban is erőt adhat a bizonytalan időkben. A vitrinek üvege mögött így nemcsak múlt századok ceruzáinak nyoma és tintája látható, hanem egy közösség története is: Lövéte hitének és kitartásának lenyomata, amely csendben, székely konoksággal őrzi az emberi lélek fényét, akár a legmélyebb sötétségben is.