Tíz napon át szabadtéri műterem a Spanyár-ház. Székelyföldi és határon túli fiatal kortárs képzőművészek alkotnak szabadon a hetedik alkalommal pulzáló művésztelepen, a Pulzuson. [caption id="attachment_74048" align="aligncenter" width="1000"] Ismerkedéssel, berendezkedéssel telt el az első nap. Pulzusvétel Fotó: Berze Imre[/caption] Friss vért pumpálni a város képzőművészetének vérkeringésébe, teret adni alkotásra, találkozásra és eszmecserére a honi s határon túli kortárs képzőművészeknek, műveik által pedig gyarapítani a székelyudvarhelyi múzeum Képtárának gyűjteményét – hét esztendővel ezelőtt ezzel a koncepcióval indult útjára a Pulzus Művésztelep, amelynek születésénél a Haáz Rezső Múzeum és igazgatója, Miklós Zoltán, valamint Vécsi Nagy Zoltán és Kovács Árpád művészettörténészek, illetve Berze Imre szobrászművész bábáskodott. Székelyudvarhely első művésztelepe kétségtelenül betöltötte hiánypótló szerepét, valóra váltotta az alapítók elképzeléseit, és hét év távlatából visszatekintve elmondható: legfőbb érdeme, hogy visszarajzolta a várost a kortárs képzőművészet térképére. A telep állandó színhelye a Mű­velődési Házzal szemben lévő kis utcában található Spanyár-ház, amelynek udvarán minden év júliusában tíz napon át jó hangulatú alkotómunka zajlik: grafikusok, szobrászok, festő-, fotó- és textilművészek dolgoznak a szabadtéri műteremben. Nincs ez másként idén sem. A művésztelep hivatalosan hétfőn nyitotta meg kapuit, és – ahogy az egyfajta íratlan hagyománya az Art Campnek – az első két nap az ismerkedés, berendezkedés jegyében telt el. – Még nem kezdődött el a tulajdonképpeni alkotómunka, vannak kollégák, akik később érkeznek, de harmadnapra már teljes lesz a csapat és kezdődik a munka – mondta lapunknak Berze Imre, aki nemcsak a telep egyik ötletgazdája volt, de az évek alatt a Pulzus állandó házigazdájává és „mindenesévé” is vált. A hetedik telep meghívottjai­nak névsora idén is rangos képzőművészeket vonultat fel, s bár az előző évekhez – kivétel 2013 – képest eggyel kevesebb, azaz kilenc alkotót lát vendégül, ez jottányit sem von le a nívóból. Sőt ahogy Berze mondta, a hetedik annyira önmaga, hogy határokat is feszeget. Londonból érkezett első alkalommal nemcsak az országba, de Erdélybe és Székelyföldre is a Simon Whetham, aki az ún. sound and visual art-ot járatja csúcsra, azaz hoz létre különböző installációkat, amelyek a hangot a látvánnyal ötvözik. – Újdonsága ennek az általam „mesebeli hetesnek” nevezett tábornak, kíváncsian várom, hogy mivel lep meg minket Simon Whetham, akivel egyébként egy koreai művésztelepen ismerkedtem meg, és akit már akkor meghívtam Udvarhelyre. Szívesen vette, és nagyon örvendek, hogy el is jött. Ugyancsak határon túlról, Budapestről érkezett Szirtes János és alkotótársa, Molnár Ágnes Éva multimédia művészpáros. A többi vendégünk székelyföldi. Csíkszeredából érkezett Cs. Simon-Repolski Imola textilművész, Zetelakáról Gujuman Uliana, Marosvásárhelyről Csóka-Szilárd Zsolt festőművész, és itt lesz velünk az udvarhelyi születésű Hodgyai István, aki a vásárhelyi színház plakáttervezője, nem utolsósorban pedig a csíkszeredai születésű, de több éve városunkban élő Török Tihamér grafikus – sorolta Berze. Nevetve tette hozzá: egyedüli szobrászművésze a tábornak, de valószínűleg ő lesz a legzajosabb alkotó. A Pulzus Art Camp – Székelyudvarhelyi Művésztelep szabadon látogatható: akit érdekelnek az alkotás kulisszatitkai, szívesen ellesné az egyes kortárs művek genezisét, beszélgetne a vendég képzőművészekkel, az előtt nyitva áll a Spanyár-ház kapuja egészen július 26-ig, a telepzáró tárlatig. A hetedik Pulzus termését felvonultató képzőművészeti kiállítást egyébként nem más, mint a Magyar Nemzeti Galéria tudományos főigazgató-helyettese, Szücs György művészettörténész fogja megnyitni – tudtuk meg Berzétől. A hetedik Pulzus megszervezését Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatala, a Communitas Alapítvány, a Gyergyószárhegyi Művészeti Központ, az Exatrade Kft., a Galffi’s csokoládé manufaktúra, a Csíki Sör és az Amigo & Intercost támogatta. Lázár Emese